BÁNFFY MIKLÓS Emlék- és Teljesítménytúrák - névadó és terep

Gróf Bánffy Miklós (Szebeni Róbert fotója, forrás: Ráday Levéltár)

A Bánffy Miklós nevét viselő emlék- és teljesítménytúrák ötlete körülbelül két éve vetődött fel bennem először, a BBTE Földrajz Karán, Turizmus szakon a kolozsvári származású író, politikus szellemi örökségének turisztikai értékesítése volt a szakdolgozatom témája. 2019-ben ebből államvizsgáztam. 

A túrák megvalósítása (lásd itt: Bánffy ETT) a kolozsvári EKE érdeme, számomra óriási öröm és elégtétel, hogy tavaly megvolt az első kiírása. A túrák útvonalát a vezetőség tagjaival közösen határoztuk meg. Elsőrendű szempontunk volt, hogy a gyalogos és kerékpáros útvonalak olyan helyeket érintsenek, amelyekhez Bánffy Miklós személyesen kapcsolódik.

A meghirdetett emlék- és teljesítéménytúrákon a bejelentkezés Kalotaszentkirályon történik, illetve az útvonalakat sikeresen bejáró túrázók számára a szervezők ugyancsak itt biztosítanak meleg étkezést. Az útvonalak az egykori erdőbirtok területén vezetnek, többnyire a Vlegyásza-hegységben, érintik a Bánffyak ősi fészkét, Sebesvárat is. A kínálatból a Kőhegy sem maradhatott ki, a bámulatos panorámákkal kecsegtető hegy gerince, valamint a Kőhegy tövében meghúzódó tó része több gyalogos és kerékpáros útvonalnak.
Az alábbiakban a losonci Bánffy családnak, közelebbről Bánffy Miklósnak a túraútvonalak helyszínéhez való kötődését vázolom fel.

KALOTASZEG
"A Bánffyak Kalotaszegről származnak. Századok óta ez az igazi hazájuk, ha nem is laknak most itt állandóan. A zentelki öreg kastély és gyönyörű birtok ott körül, aztán fel a havas a Vlegyászáig: egy egész ország az, régi, nagy idők óta a Bánffyak birtoka. Két váruk is volt Kalotaszegen: Sebesvára, ma rom; és Gyaluvára, melyet tavaly vásárolt vissza a család", írja Kós Károly az általa szerkesztett Kalotaszeg című folyóiratban, 1912-ben. Ugyancsak Kós Károly tollából származik az alábbi összegzés: "Egy XV. századbeli nemesi összeírás adataiból azt konstatálhatjuk, hogy a birtokmegoszlás Kalotaszegen aránylag egészséges és arányos volt. Magánkézen lévő igazi nagyuradalom csupán egy van: a sebesvári (hunyadi) uradalom, de ennek csak súlypontja van Kalotaszegen (Bánffyhunyad, illetőleg Kalotaszentkirály-Zentelke középponti falvakkal), területének túlnyomó része a Kalotaszeget környező havasi román falvak határára és túl rajtuk is a lakatlan fenyőrengetegekre és havasi legelőkre esik."
A sebesvári uradalom több évszázadon át a Bánffy család tulajdonában volt, és a következő részekből állt: Hunyad mezőváros, a körülötte elterülő falvak - Damos, Nyárszó, Sárvásár, Zentelke, Malomszeg, Marótlaka, Váralja, Nagy- és Kis-Sebes, Kalota, Bökön, Bócs, Hodos, Remete, Ketesd -, valamint aranybányák, havasok és aranymosó helyek.

Az uradalom utolsó tulajdonosa gróf Bánffy Miklós volt, aki az 1920-as földreform után birtokai nagy részét elveszítette. Ennek ellenére a havas szerelmese maradt, írásaiban - az Erdélyi történet című regénytrilógiában, novelláiban, emlékirataiban - rendkívül szemléletesen mutatja be az erdőt, a hegyet, kritikusai közül sokan tájleírásait tekintik legfőbb erényének. Ő maga sokat túrázott, gyermekkorában a nyarakat nagyapja Sebesvár és Bánffyhunyad között meghúzódó, remetei villájában töltötte, ahonnan gyakran tett 8-10 órás felfedező utakat. Havasi kiszállásai nemcsak írásaiban köszönnek vissza, levéltári források és a visszaemlékezései is arra utalnak, hogy gyakran megfordult az Erdélyi-szigethegységben. Nővéréhez címzett levelében olvashatjuk: "jártam valamikor hegyeket, még vadőrök is alig tudtak lépést tartani velem."

Panoráma a Kőhegyről
"Széles, hullámos térségre lát onnan az ember. A Kalotaszeg legtágasabb részére." (Bánffy Miklós: Gyermekkori emlék) (Saját fotó)

KALOTASZENTKIRÁLY 

A települést Kós Károly a sebesvári Bánffy uradalom súlypontjának nevezi. 

A zentelki Bánffy-kastélyt 1848-ban lerombolják, de később sikerül felújítani. Az épületről Háry Gyula rajzot készített, a kastély egyik szobáját pedig a Dunky fivérek fényképen örökítették meg. Utolsó tulajdonosa gróf Bánffy Miklós volt. A kastélyt az 1930-as években elbontották, nem maradt fenn csak a vele szemben álló gazdatiszti épület.

A falu gyönyörű református templomának a szószéke fölötti korona Bánffy adomány, az író nagyapja, az ugyancsak Miklós nevet viselő császári és királyi kamarás ajándékozta az egyházközségnek.
A faluban van még egy magántulajdonban lévő, használaton kívüli vízimalom, valamikor ez is az uradalomhoz tartozott.

A zentelki kastély - Háry Gyula rajza (DKA-038111)

Szoba a zentelki kastélyban kalotaszegi berendezéssel - Dunky fivérek fényképe (DKA - 038110)

A egykori gazdatiszt háza (Udvari út 9)

A kalotaszentkirályi református templom szószéke fölötti korona: I. Gróf Bánffy Miklós (az író nagyapja) adománya, 1867 (Saját fotó)

A Bánffy uradalomhoz tartozó egykori vízimalom (Saját fotó)

VLEGYÁSZA-HEGYSÉG
A Bánffy Miklós levelezését közzétevő kötetben, Marosi Ildikó előszavában arról olvashatunk, hogy Bánffy György (az író apja) "1890-ig a Vlegyásza (Vigyázó) hegycsoport erdőségeiből további 26 000 holddal gyarapította" vagyonát, amelyből 11 000 holdat a fiára írat. Ennek a leírása egy album formában a Ráday Levéltárban található ezzel a felirattal: "A 10 119 kataszteri holdnyi, Kolozsvár vármegyében lévő Bánffy-havasok (Bánffyhunyadtól a Vlegyásza hegyláncolat keleti lejtőin, egyetlen összefüggő birtoktest 890 és 1610 m között. Fűrészmalmokkal, több vadászházzal és erdőőri lakással."
A Ráday Levéltárban az ott történt tűzeset miatt nem kutathattam, a Kolozsvári Állami Levéltárban viszont találtam két térképet, amelyek a Vlegyásza-hegységben található erdőbirtokokat ábrázolják. Az első térkép 1903-ból való. A térkép georeferálása után (valójában a térképről készült fénykép és egy mai topográfiai térkép közös tartalmi pontjainak a megfeleltetéséről van szó, amiben Bán Barna térképész segített) a Global Mapper programmal kiszámoltam, hogy az erdőbirtok körülbelül 5224 hektár lehetett, ami megközelíti a Ráday Levéltárban található album 10 119 kataszteri holdnyi, azaz 5823 hektáros adatát.
Ugyancsak a Global Mapper program segítségével az 1903-as georeferált térképet ráhelyeztem egy mai georeferált térképre, és a mai térképen megrajzoltam az erdőbirtok határait. Így egészen nyilvánvalóvá vált, hogy hol húzódtak az egykori "Bánffy-havasok".
A második térkép 1923-ból való, a "havasi erdőbirtokból az uradalomnak meghagyott, kisajátításmentes erdőbirtok vázrajza".

Gróf Bánffy György havasi birtokának átnézeti térképe, 1903 (Kolozsvári Állami Levéltár, Bánffy fond, saját fotó)

Kisajátításmentes havasi erdőbirtok térképe, 1923 (Kolozsvári Állami Levéltár, Bánffy fond, saját fotó)

Az 1903-as georeferált Bánffy erdőbirtok-térkép határvonalainak ráhelyezése mai georeferált topográfiai térképre (Global Mapper - saját szerkesztés)

Mind az 1903-as, mind az 1923-as térképen megtaláljuk az Erdélyi történet havasi regényhelyszíneit. Abády Bálintnak, a regény egyik főhősének "sok a birtoka - vagy tizenhatezer hold fenyves a Vlegyásza alján", ahová többször kilátogat hol személyes kalandvágyból, hol pedig reformterveinek az életbe ültetése miatt. Az útjai során, az általa felkeresett helyek közül álljon itt néhány (a zárójel előtt a regényben szereplő név, a zárójel után a hely mai magyar és román névváltozatai találhatóak): 

Béles (Beliș/Jósikafalva), Gyalu Boti (Dealu Botii/Kerekhegy), Gyurkuca (Giurcuța), Tószerát (Tău Sărat), Valea Arsza (Valea Arsă/Égett-völgy), Égett-kő (Vf. Piatra Arsă), Vale Száka (Valea Seacă: „nyáron itt hajtják föl a juhokat a Vlegyásza legelőire”), Retyicel völgye (Valea Răchițelei/Rekettyés-patak), vízesés (Cascada Vălul Miresei/Rekiczeli-vízesés vagy Menyasszony fátyla-vízesés), Szkrind (Scrind), Mereggyó (Mărgău), Bocsi-bérc („vízválasztó a Kalota és a Retyicel völgye között”, Bociu/Bocs faluhoz közel), kucsuláti hágó (Cuciulata), Hunyad (Huedin/Bánffyhunyad).
A Turisták Lapja (1910) szerint a Bánffy uradalom meteorológia állomást is létesített a Kucsuláton (Cuciulata), a helynek a Bánffy-telep nevet adták. Ez volt az első meteorológiai állomás a Vlegyásza-hegységben...

Menyasszony fátyla-vízesés (Saját fotó)
"Fekete háttéren, akár folyékony oszlop lenne kékeszöld ércből, melynek sötét tömege előtt, fehér tajtékok tenyeresedtek kifelé lendülve, váltak estükben hosszú ujjú kezekké, elnyúló habrojtokká végül, mielőtt lecsaptak a lázadozó medence visszatombló árjába." (Bánffy Miklós: Erdélyi történet)

A Fehér-kövek vagy ahogy a Bánffy térképeken szerepel: Piatrele Albe (Saját fotó)

Turisták Lapja (1910)

A "kucsuláti" hágó (Cuciulata) (Saját fotó)

A főerdész elszámol (Kolozsvári Állami Levéltár, Bánffy fond, saját fotó)

Erdőőri lak Retyicelen (Răchițele), 1929 (Kolozsvári Állami Levéltár, Bánffy fond, saját fotó)

SEBESVÁR

Sebesvár vára (Saját fotó)

A 13. században épült vár a 14 - 15. században királyi várként szolgált, ma már rom. Jelenleg felújítás alatt áll, hivatalosan nem látogatható, de közel lehet menni a falaihoz, sőt a vár belső udvarára is bemerészkedhetünk. Saját szemünkkel győződhetünk meg arról, hogy a várnak valóban fontos stratégiai szerepe lehetett, hiszen tornyából a Király-hágóról Kolozsvárra tartó főút jól szemmel tartható. A latin kereszt alakra emlékeztető erőd 1435-ben, Zsigmond király adományaként került a losonci Bánffy család tulajdonába, akik az 1920-as földreformig Kalotaszeg legjelentősebb világi birtokosai voltak.

KŐHEGY
Bánffy Miklós barangolásainak egyik kedves helyszíne. Két csúcsát nevezik meg a térképek: Hármas-kőszikla-csúcs (Horaița) (1054 m) és a Tomordok-csúcs (Bogdan) (1151 m). A gerincről fantasztikus panoráma tárul az ember szeme elé, igazat kell adnunk Bánffy Miklósnak, aki szerint Kalotaszeg legtágasabb részére látunk innen. Gyermekkori emlék című írásában olvashatjuk: "Bebarangoltam sok mindent. Hunyadon túl el Sárvásárra, Körösfőre. Arrafelé csupa tar tetejű dombok állnak, furcsa formájúak, mintha az Úristen csupa óriás cipóval rakta volna teli a vidéket, hogy éhen ne maradjanak a kalotaszegi magyarok. ... Máskor másfelé. Át a Kőhegy oldalába, ahol a szirt derekában az a kis tó ül. Iszonyú mély. Üvegtiszta vizében gőték, acélfekete, kissé bőre szabott gúnyában."

A Kőhegy tava (Saját fotó)

REMETE

("A NYÁR FÉNYPONTJA")

Bánffy Miklósnak a nővéréhez írt leveleiben többször felbukkan egy Remete nevű lakott hely, amelynek Gyermekkori emlék című emléktöredékében részletes leírását olvashatjuk:

„...a nyár fénypontja augusztus volt. Ezt a hónapot Kalotaszegen töltöttük nagyapámnál, Remetén. Ó, az borzasztó kedves volt! Egy mérföldnyire Bánffyhunyadtól, hatalmas tölgyerdő szélén és eldugva gazdag lombjuk alatt, hűs kis nyári lakok. A hely lankás. A főház – öt pici szoba csak és egy veranda –, ahol a domboldalt simára egyengették. Fölötte a kertész háza, aki télen-nyáron ott lakik. ... Szemben a völgy húzódik el, az országút és a vasút. Itt folyik el a Körös, égerfák árnyékában. Rajta túl a marótlaki hegy iramodik föl. Kettős tompa tetőben végződik, közöttük réttel, mintha nyereg volna. Mindenütt máshol azonban tölgy és bükk borítja. Ez van szemben. Balról lesüllyed a hegyhát, mögüle átkandikál a Kőhegy erdőtől borított éles hátú sátra, aztán a Bocsibérc kopasz félgömbje, tovább már fenyőerdős hegyek kéklő párában: A Keleceli havas. ... De ami az egész képen uralkodik, az a Vlegyásza! Éppen szemben van, a marótlaki hegy mögött. Ez azonban csak vakondtúrás őhozzá képest. ... Itt Remetén már süldő gimnazista koromban úgyszólván szabad voltam. Atyám az akkor még osztatlan családi havasba rándult föl, néha egy-két hétre is. Vagy Szilágy megyei apró-cseprő birtokait járta. A nevelők sokasága itt nem törődött velem, nagyatyám pedig nyilván pártolta önálló kóborlásaimat. Csak ebédre kellett hazatérnem, azt se mindig. Így hát, ha pirkadáskor keltem, 8–10 órát kalandozhattam, ahova kedvem tartotta. Akkor jártam be a Kalotaszeget.” [Bánffy 2012: 141-143]

Sokáig eredménytelenül próbáltam azonosítani Remetét. A rendelkezésemre álló, mai papíralapú térképeken, illetve a Szabó M. Attila helységnévtárában Bánffyhunyad viszonylagos közelségében csak Jádremete és Remetelórév településsekkel találkoztam, de ezek Bánffyhunyadtól nagyobb távolságra vannak, mint a Bánffy Miklós által emlegetett „egy mérföld” (egy magyar mérföld 8353,6 m).

Az író nagyapjának főházáról van egy rajz, aminek a képállományát a Digitális Képarchívum őrzi, a rajzot Háry Gyula készítette, és a Vasárnapi Újság, 1895. október 13-ikai számában, Gyarmathy Zsigáné Kalotaszegi képek című cikkében jelent meg. A cikkíró szerint „a nagy műveltségű, fiatal kedélyű és külsejű öreg kegyelmes úr, gróf Bánffy Miklós főpohárnok »Remete« erdejének a szélébe építtette e kedves, barátságos lakást”. A hely azonosítására azonban itt sem találunk eligazítást.

Remetét, illetve a Bánffy-lakot (Villa Bánffy néven) végül a Mapire – Történelmi Térképek Online felületén (mapire.eu) találtam meg [Habsburg Birodalom - Harmadik Katonai Felmérés, illetve Magyarország Foktérkép, 1910 körül).

A nagyapa villájából sajnos mára semmi nyom nem maradt, 1918-ban kifosztották, találtam egy erről szóló levelet a Kolozsvári Állami Levéltárban. 

Ennek ellenére a villa helyére kétszer is elmentünk a családdal. A Magyarország Foktérképének földrajzi koordinátáit megkerestük a terepen, és reménykedtünk, hogy találunk valami kis nyomot, bármit. A nyári lakok helyén nem találtunk mást, csak egy mély kutat, illetve találkoztunk egy idős román nénivel, akinek elmeséltük, hogy egy régi magyar főúr házát keressük, mire a néni fölkiáltott: "Da, casa lui Gróf! (Igen, a gróf háza!)"...

Remetelak. Háry Gyula rajza (DKA - 038109)

"A hely lankás... a domboldalt simára egyengették"  (Bánffy Miklós: Gyermekkori emlék) (Saját fotó)

"Szemben a völgy húzódik el, az országút és a vasút. Itt folyik el a Körös, égerfák árnyékában. Rajta túl a marótlaki hegy iramodik föl. Kettős tompa tetőben végződik, közöttük réttel, mintha nyereg volna."  (Bánffy Miklós: Gyermekkori emlék) (Saját fotó)

Külön köszönet Péter Mónikának, Kalotaszentkirály magyartanárnőjének és idegenvezetőjének, aki az alábbi  könyvek közül néhányat kölcsön adott, illetve Kalotaszentkirályon segített megkeresni a "Bánffy-nyomokat"!

Felhasznált irodalom:
Balogh Balázs - Fülemile Ágnes: Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen. Budapest, 2004, Akadémiai Kiadó.
Bánffy Miklós: Emlékezések. Irodalmi és művészeti írások. Kolozsvár, 2012, Polis Könyvkiadó.
Bánffy Miklós: Erdélyi történet. I - III. köt. 2012, Budapest, Helikon Kiadó.
Kós Károly: Egy kalotaszegi mágnás. Kalotaszeg, 1912. február 18. 7 - 9 p.

1.      Kós Károly: Kalotaszeg. Budapest, 2016, Helikon Kiadó.

Marosi Ildikó szerk.: Bánffy Miklós estéje. Levelek. Váradi Aranka naplója. Kolozsvár, 2002, Polis Könyvkiadó.
Meteorológiai állomás a Kucsuláton. Turisták Lapja, 1910. 22. évfolyam. 159 p.