Körtúra a kalotaszegi Kőhegyen

"A szirt derekában az a kis tó ül" 

A körtúra ötlete akkor született meg bennem, amikor megtudtam, hogy az EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület) kolozsvári fiókja a Bánffy Miklós Emlék- és Teljesítménytúrákra készülve megtisztította a Kalotaszentkirály falu közelében lévő Kőhegy gerincét, kidőlt fatörzseket távolított el, utat vágott a sűrű málnásban.
A hegy aljában lévő tóhoz többször kirándultunk már tavasszal, télen, de a csúcsokhoz vezető jelzett ösvényről nem tudtam, a hegy sem tűnt annyira érdekesnek, bár az izgatott, hogy Bánffy Miklós gyermekkorában sokat barangolt errefelé, és nagy szeretettel írt a helyről.
"A nevelők sokasága itt nem törődott velem, nagyatyám pedig nyilván pártolta önálló kóborlásaimat, csak ebédre kellett hazatérnem, azt se mindig. Így hát, ha pirkadáskor keltem, 8-10 órát kalandozhattam, ahova kedvem tartotta.
Akkor jártam be Kalotaszeget. Bebarangoltam sok mindent. ... Át a Kőhegy oldalába, ahol a szirt derekában az a kis tó ül. ... Széles, hullámos térségre lát onnan az ember. A Kalotaszeg legtágasabb részére. ... Míg Bonchidán a Nagyberek óriási játéktér volt számomra, a remetei erdőség rejtélyes vadon. Itt fölfedező lettem. Keskeny csapások vittek bizonytalan célok felé."
(Bánffy Miklós: Gyermekkori emlék)

Kirándulásunk pünkösdszombatra esett, nem sokkal azután, hogy enyhítettek a járványügyi szigorításokon, és immár lehetőség nyílt elhagyni a várost.
Könnyű túrának nevezném, kisgyerekekkel is végig lehet járni. Kora tavasszal a környék tele van kankalinnal, mi májusban a gerincen gyönyörű íriszeket láttunk, és rengeteg kakukkfüvet. Sok vaddisznótúrással találkoztunk, de vadász rokonaim szerint a vaddisznók hamar elinalnak, ha emberek közeledését hallják.
A Tomordok-csúcs közelében Kálvin kutyánk felriasztott egy őzet, gyönyörű példány volt, szerencsére a kutya nem eredt a nyomába (csak egy nagyon rövid távon :). Pásztor nélküli tehéncsordával is találkoztunk, illetve szembejött velünk egy juhnyáj, amitől kissé megijedtünk, mert két kutyát vittünk magunkkal, de nem történt semmi baj, a nyáj szépen elvonult mellettünk.
Zivatarcellákba keveredtünk, jégeső is hullott, de erdőben ért utol, nem zavart.
A gerincen többször elénk tárult a táj, kelet felé szinte Kolozsvárig láttunk, nyugaton pedig végig ott magasodott a Vlegyásza apró havasi falvaival.
A Kőhegy bejárását leginkább tavasszal és késő ősszel ajánlom főként a Bánffy Miklós nyomába kívánkozóknak, és olyanoknak, akik várják, hogy a magasabb hegyeken elolvadjon a hó, illetve késő ősszel tartanak az 1800 - 2000 m fölötti zordabb időjárástól.

A túra fontosabb adatai

Táv: 11 km

A szintkülönbségekről:
825 m-ről indultunk, két csúcsot érintettünk: a Hármas-kőszikla-csúcsot (1050 m) és a Tomordok-csúcsot (1150 m), mindkettőt kissé meredek kaptató előzi meg.

Menetidő: 5 óra (nem siettünk, egyenetlen talajon, meredek szakaszokon Krisztina lányom amúgy sem tud gyorsan haladni)

Jelzés: kék pont
Sok helyen eltünedezik, de jól kivehető az ösvény, a Tomordok-csúcsról EKE szalagok kísérnek egy dombhátig, ahol élesen balra kell fordulni, be az erdőbe.

A túraútvonal főbb pontjai:
Kőhegy tója -- Hármas-kőszikla-csúcs -- Tomordok-csúcs -- útkereszteződés (szalagozás vége, itt rá kell térni az erdőbe vezető fakitermelői útra)

Megközelítés
A körtúra kiindulópontját a Kalotaszentkirálytól délnyugati irányba kivezető, keskeny aszfaltozott úton közelíthetjük meg (lásd a térképet).

Fotók