Olimpiai játékok (és persze túrák) a Csalhóban

Mesélő sziklák (Fotó: Andreia Cismasiu)

Ezt a túrát is meg kell köszönnünk, mert magunktól tán nem jöttünk volna egyhamar ide. Pedig már jártam erre a kilencvenes évek elején, alig felnőttként, néhány kortársammal együtt. Sátorral vágtunk neki a hegynek, valahonnan a Békási-víztározótól. A tájból keveset láttunk, mert végig esett az eső, köd borított mindent. Vegyes erdőkön átvezető, kanyargós ösvényekre emlékszem, magas bükkfákkal, fenyőkkel. A túra végét mintha csónakázással zártuk volna a tónál.
Az idén csatlakoztunk a Waldorf iskolák által, az ötödik osztályosoknak szervezett "Görög Olimpiához". Szülőket is hívtak, hogy a városállamokba tömörülő gyermekeket támogassuk, drukkoljunk nekik.
Sokat nem tudok a rendezvény "eszmei mondanivalójáról", de a testedzést, a mozgáskultúrát családunk sokra tartja, és amikor kiderült, hogy ebben az évben az Olümposzt a Csalhóra helyezik, lelkesen bejelentkeztünk.
További részletek a beszámoló (legesleg)végén...

Az olimpiai játékok mellett időt szakítottunk a túrázásra is.

Durau felülnézetből

Első nap a piros sáv jelzésen felmentünk a Dochia-menedékházhoz vezető úton a gerincre, a Lapos-kőig.
Induláskor elbeszélgettünk a Durau-i hegyimentők egyikével, aki nagyon szívélyes és készséges volt. Persze rákérdeztem, hogy vannak-e medvék az erdőben, mire ő megnyugtatott, hogy vannak, de a forgalmas turistaösvényeket kerülik :)
A Vlegyásza-, Radnai-, Gyalui-hegységekhez képest úgy tűnt, a Csalhót többen látogatják, az emberek viszont mintha kulturáltabban túráztak volna. Nem láttunk szemetet, nem találkoztunk ATV motorokkal, hangoskodókkal. Tetszett a Fantanele-menedékház is, jó hangulatot árasztott. Ha valaki nehezebben bírja a gyaloglást, itt meg is állhat, innen is csodás a kilátás. 1200 méteren, egy elég meredek kaptató után jól esik, ha ebéddel, hideg sörrel, teával, kávéval is szolgálnak. Kicsit a Magas-Tátrában működő menedékházakra emlékeztetett, noha nem volt annyira felújítva, rendbe téve.
Közben elolvastam egy túrabeszámolót a marosvásárhelyi EKE honlapján, és itt a Dochia-menedékházról még több jót lehet megtudni (Csalhó - EKE). Ha tehetjük, egyszer még visszajövünk, és akkor odáig gyalogolunk.
Ahhoz képest, hogy délután indultunk neki a túrának, sok szépet láttunk. Különösen lenyűgözőek a mészkővel vegyes, hatalmas sziklakonglomerátumok, amelyek közül az egyik legimpozánsabb a Darabont Kucsmája (Caciula Dorobantului). Marci fiam megjegyezte, hogy visszafele jövet már lehet, hogy nem találjuk ott a "kalapot", mert annyira bizonytalanul áll, hogy addig leesik...

Fantanele-menedékház 

A csalhói konglomerátum - meg kell adni, látványos...

A Darabont Kucsmája

Komoly ember verseny után is gyakorol :)

Második nap egy körtúrára vállalkoztunk a Duruitoare-vízeséshez (magyarul: Dörgő).
A piros kereszt jelzés mentén újabb, hatalmas sziklatömböket csodálhattunk meg.
A kék kereszttel jelzett úton már nem voltak sziklák: bükkfák, fenyőfák között vezetett az utunk. Ezen a szakaszon csak egy kisebb csoporttal találkoztunk, illetve három idős gombászóval. Amúgy csendesnek, érintetlennek hatott az erdő. Néhányszor erős vadszag csapta meg az orrunkat, és bevallom, én ilyenkor eléggé félek. Dóci, a férjem elővette a petárdáinkat, hogy fellőjön egyet riasztásképpen, de kiderült, hogy nincs gyufánk, öngyújtónk. Nálunk volt viszont az ostorunk, amit juhászkutyák ellen szoktunk bevetni. Na, ezzel Dóci nagyot csettintett. Remélem, nem ijesztettük meg nagyon a szegény, ártatlan állatokat... :)

Ösvény

A Dörgő (Duruitoare)

Délután kettőre értünk vissza Durauba. Itt egy nagyon jót ebédeltünk a Taverna Ceahlau-ban. Finom a pizzájuk, de érdemes megkóstolni a puliszkával felszolgált gombapaprikásukat vagy a saslikot is!
Itt ajánlottam az egyik barátunknak, hogy töltse le a telefonjára a Muntii Nostrii nevű alkalmazást, mert nagyon jó térképeik vannak, nekünk a Csalhó-térkép kifejezetten jól szolgált! (Lásd: Muntii Nostrii - Csalhó térkép)
És még valami: Durauban is, de az erdei ösvényeken kiváltképpen, bódítóan illatos volt a levegő...

Szabad

Lehetőség

ÖSSZEGZÉS

1. NAP
DÉLELŐTT
Olimpiai játékok: kötélhúzás, birkózás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, staféta, hosszútávfutás, helyből távolugrás
Városállamok: Megara, Rhodosz, Athén, Théba, Spárta, Mükéné, Korinthosz (lehet, hogy több is volt, én ezeket jegyeztem meg)
DÉLUTÁN
Kirándulás a Csalhó-hegység mészkőszikláihoz 
Jelzés: piros sáv
Megtett út: 10 km
Szintkülönbség: 800 m
Piatra Lata magassága: 1600 m
A túra időtartama, pihenőkkel együtt: 4 óra
Nehézségi szint: közepes (a 11 éves fiam nagyon jól bírta)

2. NAP
DÉLELŐTT
Kirándulás a Duruitoarea-vízeséshez
Körtúra: Durau - Poiana Viezuri (tisztás) - Duruitoare-vízesés - Piciorul lui Bucur nevű erdő - Durau
Jelzés: Piros kereszt a vízesésig, a vízeséstől kék kereszt
Megtett út: kb. 8 km
Szintkülönbség: 400 m
A kék kereszt jelzéssel jelölt út lankásabb, a piros kereszt jelzésen 2 km-es szakaszon kell feljönni 450 métert, így ajánlatosabb a kék kereszt jelzésen elindulni.
Vízesés magassági helyzete: 1200 m
A túra időtartama, pihenőkkel együtt: 4 óra
Nehézségi szint: közepes (a 11 éves gyerekeinknek semmi nehézséget nem okozott)

Vendéglő-tipp: Taverna Ceahlau
Szállás-tipp: Pensiunea Gold, La Martin
Útvonal autóval: Kolozsvár - Szászrégen (Reghin) - Maroshévíz (Toplita) - Borszék (Borsec) - Durau (A Maros-völgye is csodálatos! Érdemes megállni a marosvécsi kastélynál, lásd bővebben: Kemény-kastély, Marosvécs Az utak minősége elfogadható.)

Olimpia beszámoló - folytatás

Az országban több Waldorf iskola működik, az idei Olimpia szervezése ezúttal a Iasi-ban működő iskolára hárult.
A szervezés balkáni módon zajlott, azaz folyamatosan változott az amúgy is ideiglenesnek kihirdetett program, volt olyan sportág, aminek a verseny napján sem tudták még a helyszínét, szombat este hatalmas hangszórókból bömbölt a zene, a szervezők talán arra számítottak, hogy a gyerekek táncra fognak perdülni (a furulyaszón, zongorán, ritmikus gyakorlatokon nevelkedett kiskamaszokat ez egyelőre messze nem érdekelte...), majd érdeklődés híján a buli áttevődött a sebtében összedobott tábortűzhöz, ahol néhány görög ének után felharsant az Andri pópa dallama... Waldorf ide vagy oda, bizonyos dolgok nem változnak.
Érdekes volt megint megtapasztalni, hogy a Kárpátokon túlról érkező románok beszéde mennyire különbözik az erdélyiekétől, a moldvaiak oroszosan, az olténiaiak pedig kapkodva, hadarva beszélnek. A kolozsvári magyar Waldorf osztály nyelvi értelemben még inkább kirívónak számított, kár, hogy a tanárok nem fordítottak energiát, időt arra, hogy a különbözőségeket értelmezzék, magyarázzák. Az integráció nem megy magától.. Jót mulattunk azonban, amikor az egyik szülő beszámolt arról, hogy fültanúja volt két román kisfiú beszélgetésének. - Ma, ei ce limba vorbesc? Rusa? (Te, ezek milyen nyelven beszélnek? Oroszul?) - kérdi az egyik. - Nu, ma, maghiara (Nem, te, magyarul) - válaszol neki a társa. - Ba, nu, ma, ca am auzit ca spun "reski, reski" (De, nem, mert hallottam, hogy azt mondják "reszki, reszki") - erősködött az első.
A szervezés sutasága ellenére a gyerekek lelkesedéssel vettek részt a különböző vetélkedőkön. Értékelendő, hogy az alapszabályzat szerint a városállamok vegyes összetételűek, azaz különböző helységekből származó iskolák gyerekeiből álltak, és osztálytársak párban (pl. birkózásban) nem mérkőzhettek meg egymással.
Az Olimpia végén mindenki kapott oklevelet, ahol feltüntették azt a versenyszámot, amiben az illető sportoló ötödikes különösen jól teljesített, és hozzájárult a városállam jó eredményeihez.
Még azt is kiemelném, hogy a városállamok vezetői, az archónok, a délelőtti szünetben gyümölcsös tálat vittek körbe a gyerekek között, illetve az uzsonnaidőben felállított asztalra fetasajttal és olívabogyókkal, valamint datolyával és különféle olajos magvakkal megrakott tálakat raktak ki és limonádét szolgáltak fel.
A ragyogó napsütés, a Csalhó fenséges sziklái és a körülöttünk hullámzó hegyhátak jókedvre derítettek. Azt hiszem, győztünk :)

Gerelyhajítás

Kötélhúzás

Megara

Háttér (Fotó: Andreia Cismasiu)