Fejedelmi séta a Király-erdőben - Ökrök völgye körtúra

Via Harmonia: Kelet-közép-európai úti beszámolók

Ökrök-vízesés

Ezt a túrát a román vasútnak, a CFR-nek köszönhetjük.

Az ikrek tanítónénijével elhatároztuk, hogy elvisszük az osztályt kirándulni a Révi-sziklaszoroshoz: megnézzük a Zichy-barlangot, szedünk medvehagymát, teszünk egy körtúrát a szoros egyik oldalán.

A kirándulás napján már indulásra készen, az autóban ültem, amikor megszólalt a telefonom, és a tanítónéni közölte, hogy a vonatközlekedést a Kolozsvár-Nagyvárad útvonalon, éppen a Révi-szorosban felfüggesztették, az utasokat Barátkától buszokkal szállítják Váradig. A buszok elkerülik a szorost, nekünk nincs esélyünk gyalog megközelíteni a célállomást. Némi bizonytalankodás után úgy döntöttünk, mégis felülünk a vonatra, elmegyünk Barátkáig, és menet közben kigondolunk egy másik programot.

A vonaton két útikalauzt is átlapoztunk, de Barátka gyalog bejárható körzetéről semmit nem tudtunk meg. Végül a telefonommal rákapcsolódtam az internetre, és a Magyar Geocaching Egyesület honlapján felfedeztük a Barátka településhez viszonylag közel elhelyezkedő Ökrök-vízesést. A honlap egy Czárán Gyulát ábrázoló fotót is közölt, és ez végérvényesen meggyőzött afelől, hogy a "Bihar apostolaként" emlegetett felfedező által kedvelt helyet valóban érdemes meglátogatnunk. 

Március volt, szokatlanul meleg, ragyogóan sütött a nap, és mi jókedvűen vágtunk neki a Sebes-Körösbe futó Ökrök-patak völgyének. Az osztállyal csak a vízesésig jutottunk el, és bár láttunk egy táblát, ami szerint valahol a völgy fölött egy kilátópont is van, nem mentünk tovább. Kissé aggódtunk, hogy vajon hogyan és mikor fogunk hazajutni, a barátkai állomásfőnök ugyanis nem tudta megmondani pontosan, hogy mikor indul vissza Kolozsvárra vonat, és kérdésünkre, hogy felhívhatnánk-e valamikor később telefonon, azt válaszolta, hogy neki nincs telefonja, őt nem lehet elérni...

A sínek mellett Remetelórév felé (Andreia Cismașiu fotója)

Körös-híd Remetelórév határában (Andreia Cismașiu fotója)

Egy évre rá, az idén, ismét eljöttünk az Ökrök-völgyébe, és ez alkalommal nemcsak a vízesést néztük meg, hanem a Remetelórév határából induló piros pont jelzést követve megtettünk egy körtúrát úgy, hogy közben érintettük a völgy fölé magasodó mészkő szikla kilátópontját, a Belvederét, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Sebes-Körös völgyének Vársonkolyos előtti szakaszára.

A továbbiakban csak azokat a részleteit említem meg a kirándulásainknak, amikre élénkebben emlékszem, mert egy kicsit én is úgy gondolom, mint Székely János, aki A nyugati hadtest című könyvének ezt a mottót választotta: „Amit el lehet felejteni, nyugodtan felejtsük el. Esélyünk: a feledhetetlen.”

Még az első túránk alkalmával a tavaszról, a reményről beszélgettünk a szülőkkel, és az egyik barátunk tett egy megjegyzést, ami azóta is sokszor visszhangzik bennem, különösen a mostanihoz hasonló, szeszélyes áprilisi napokon: "Én nem szeretem a tavaszt. Olyan, mint egy szülés..." Hát, igen: ígéretes, reményteljes, de kiszámíthatatlan, megterhelő, néha kimondottan nehéz...

Miután a fakitermelő útról letértünk a vízesés felé, többször át kellett kelnünk az Ökrök-patakán. Első alkalommal megúsztuk szárazon, másodjára viszont Marci fiam nagy lelki nyugalommal belelépett a vízbe, ráadásul akkor, amikor éppen elhagyni készültük a patakot. Vízálló bakancs volt rajta, így tulajdonképpen talán át sem ázott úgy igazán, de elég vizes volt ahhoz, hogy engem bosszantson és nyugtalanítson. Szerencsére a bosszankodás nem tartott sokáig.
A második kirándulás családira sikeredett, de jött velünk Judit lányom osztálytársa, Rebi, aki a túránk során nemcsak engem, hanem az időnként elkedvetlenedő, elfáradó barátnőjét is felrázta vidámságával, lelkes megjegyzéseivel. Megtárgyaltuk, hogy a Király-erdő Mátyás királyról kapta a király jelzőt, hogy a madársóskának hányféle névváltozata van, miért V alakú a patak völgye, a telefonomra letöltött Locus Map szerint mennyit kell még mennünk, hogy elérjük a körtúra legtávolabbi pontját, és vajon jó-e az élő, éppen rügyező fának, hogy a törzsén taplógomba nő.

Sebes-Körös völgye

Új tábla

Pontok, hasznosak... (Andreia Cismașiu fotója)

Láttunk nyári pásztorszállásokat, elhagyott parasztházakat, az egyik mellett még egy kis temetőt is megpillantottunk, néhány sírhanttal. Mennyire más lehet(ett) itt egy temetés, mint Kolozsváron, gondoltam magamban. Rebi apukája hívta fel egyszer a figyelmemet - egy másik osztálykiránduláson -, hogy amilyen a város, városrész, olyan a temetője, és a Szent Pál-tető felől jól látható Monostori negyedre mutatott: szürke sírkövek sorjáztak a sivár, színtelen panelek között. Amilyen az élet, olyan a halál...

A körtúra egyik érdekessége számomra az volt, hogy nem akkor értük el a legmagasabb pontját, amikor megfordultunk, és elkezdtünk visszafelé jönni, Remetelórév irányába. Ez jól kirajzolódik a Google Earth-en is megrajzolt túraútvonalon, amit most először készítettem el életemben (de talán nem utoljára), mint ahogy most először tájékozódtunk a telefonomra feltöltött offline Locus Map alapján...

A túra pihenő előtti, utolsó szakasza egy kicsit megdolgoztatott. A saját Google térképemen feltüntetett Kis-kilátóról meredek út vezet le a völgybe, esős időben kellemetlen is lehet, de szerencsére nekünk még Krisztina lányommal sem okozott gondot. Ráadásul a domboldalon sorakozó erdei fenyők "Horvátország-illatot" árasztottak, legalábbis - így beszéltük a lányokkal - ehhez hasonló, erős, balzsamos levegővel mediterrán környezetben, Cres szigetén találkoztunk utoljára.

A friss, háromnyelvű turistatábla szerint az Ökrök völgye páratlan szépségű. Engem leginkább a békéje fogott meg. A hegyi patakok számomra általában energiát, erőt sugároznak, de ez a patak más volt, megnyugtatott. A körtúra végén tüzet raktunk a vízparton, kolbászt sütöttünk, fáradt lábunkat belelógattuk a patakba, napoztunk, pihentünk.

Békés

Forrás a völgyben

A körtúra "fordulója"

Belvedere (ez is) - A Sebes-Körös völgye felülnézetből

Talán nem mond ellent a Székely János idézetnek, ha a GPS által tárolt adatokat is lejegyzem. Praktikus infókról van szó, ki tudja, hátha hasznára válik azoknak, akik errefelé járnak (esetleg cserbenhagyja őket a vonat:)), és a kevésbé forgalmas túraútvonalak iránt érdeklődnek. Másrészt ez a túra összeköthető a Révi-sziklaszorosban tett látogatással (lásd Erdély kapuja: A Révi-sziklaszoros), illetve egy vársonkolyosi kirándulással is, ha valaki egy hosszú hétvégét vagy tábort szervez a környéken.

Túra időpontja: 2017. április 2

Megtett út: 9,8 km

Követési idő: 3 és ½ óra (plusz a patak melletti pihenő)

Kb. 377 m-ről indultunk, és a legmagasabb pont, ahová a körtúra során eljutottunk 641 m volt, tehát nem kellett nagy szintkülönbségeket legyőznünk, viszonylag egyenletes terepen haladtunk.

Autóval Kolozsvárról 80 km-t kell jönni Nagyvárad felé (át a Király-hágón), majd Borod falunál le kell térni az útról balra, Barátka (Bratca) irányába. Remetelórév (Lorău) határában át kell jönni a Körös-hídon, és a Valea Boiului (Ökrök völgye) táblánál jobbra kell térni. Mindez, persze kivehető a térképen is.

A túraútvonal (első Google Earth térképem :)