A VLEGYÁSZA – Bánffy Miklós nyomában (1)

„Közel harminc méter magosságból ömlött le a víz. Odafönn mély vályút mosott ki a sziklába, onnan indult el hatalmas lendülettel, szabadon. Semmi sem szakította meg, semmi sem állt útjába, ahol lezuhant. Fekete háttéren, akár folyékony oszlop lenne kékeszöld ércből, melynek sötét tömege előtt, fehér tajtékok tenyeresedtek kifelé lendülve, váltak estükben hosszú ujjú kezekké, elnyúló habrojtokká végül, mielőtt lecsaptak a lázadozó medence visszatombló árjába. Ott minden kavargott, porzott, akárha füstölne, tejfölvastagodású kavargások táncoltak rendetlen hullámzáson, vagy gyöngyöző csöppsorok lövelltek föl magos íveléssel, félkörös gyöngyfüzérek szilaj őrületében.” (Gróf Bánffy Miklós)

Útvonal:

Havasrekettye  – Menyasszony fátyla vízesés – Fehér kövek – Vlegyásza csúcs (oda-vissza)

Időtartam: 1 nap (A csapat péntek este érkezett meg Havasrekettyére, és vasárnap délelőtt indultunk haza, a fenti útvonalat viszont egy nap alatt tettük meg: 2015. június 6-án, reggel 9-től este 7-ig.)

Csapat: egykori osztálytársak, gyermekekkel (kb 19-en)

Ezen az útvonalon többször elindultunk, de csak a harmadik alkalommal tűztük ki célul, hogy felmegyünk a Vlegyásza csúcsra (1836 m).

Egy facebook fotó hatására érdekelni kezdett, hogy hol lehet a Menyasszony fátyla vízesés. Iskoláskoromban, egyetemistaként többször jártam ezen a vidéken, de ennél a vízesésnél nem voltunk soha. Tanulmányozva az interneten elérhető útleírásokat és saját könyvtáram útikalauzait, kiderült, hogy a vízesést legkönnyebben Havasrekettye felől lehet megközelíteni (románul Răchițele, Kolozsvártól 80 km-re).

A leghasznosabb térképet, amin a mi útvonalunk is kivehető, a hegyimentők tábláján találtuk.

Az egyik „bibliográfia” ajánlását figyelembe véve első alkalommal autónkat Havasrekettyén hagytuk, és gyalog folytattuk utunkat, de hamar rájöttünk, hogy rosszul döntöttünk, mert a falutól a vízesésig vezető fakitermelői úton rengeteg autó közlekedik. Harmadszorra a Susman menedékháznál parkoltunk le, ahová előző este érkezett meg a társaság, és ami a falutól kb. öt kilométerre található, az út jobb oldalán. Sokan jöttek viszonylag alacsonyan fekvő kisautókkal, de senki nem panaszkodott, hogy túlságosan nehéz lett volna a terep.

Több mint menedék :)

Amikor először jöttünk erre a helyre, és a Stanciu patak mentén haladva megcsodáltuk a vízesést, majd elindultunk a Száraz-völgyön fölfelé, egyre jobban elhatalmasodott rajtam az érzés, hogy én erről a vidékről olvastam a Bánffy trilógiában... Egyáltalán nem szoktam a szellemvilággal foglalkozni, de időnként van olyan érzésem, hogy az élők sorából eltávozottak valamiképpen figyelnek - konkrétan eddig nagymamám, Dr. Kecskeméthy István teológiai tanár J (válogatást kellett készítenem publicisztikai írásaiból) és Bánffy gróf... ez alkalommal egy kicsit mintha ő is a kísérőnkül szegődött volna... Otthon újra fellapoztam a három kötetet, és már az elsőben megtaláltam azt a helyet, ahol említi „Retyicelt”, a Vale Szákát és a vízesést. Amikor a könyvet olvastam, nem mindig sikerült azonosítanom a szerző által említett helyeket, és ennek részben az lehet az oka, hogy az eredetileg román helyneveket meghagyta román változatukban, csak éppen magyar helyesírással írta le őket. Így lett Răchițele-ből (Havasrekettye) Retyicel, a Valea Seacă-ból (Száraz völgy) Vale Száka, a Vlădeasa-ból Vlegyásza. A Vlegyásza magyar névváltozata a Vigyázó, de nekem ez a név kissé érthetetlen módon, valahogy idegen maradt...

A Susman menedékház egyébként kiváló szálláshely, hatalmas teraszáról gyönyörű a kilátás, udvara rendezett. A két konyhahelyiséggel, két ebédlővel és több, külön bejáratú szobával rendelkező házat mi teljes egészében kibéreltük.  A reggeliket a teraszon fogyasztottuk el, közben mentateát szürcsölgettünk, amihez a gyógyfüvet egy társunk szedte a Stanciu patak partjáról. A háznak egyetlen „hátránya” van: nincs se Wifi, se térerő, telefonálni a ház vezetékes telefonjáról lehet, de a kapcsolat főként jó időben tud létrejönni... 

Terasz a hegyen

A Susman menedékháztól másfél kilométernyire lévő Menyasszony fátyla vízesés minden alkalommal lenyűgőző látványt nyújtott. Időnként a környék hegyi mentői kiszállnak ide, és sodronyt húznak a lezúduló víz fölé, amin a bátrabbak, megfelelő biztosítással, sisakban átcsúszhatnak (egyszer, az akkor kilencéves Judit lányom is kipróbálta).

Az erdészúton felfelé haladva a vízesést fentről is meg lehet csodálni, de itt azért jobban kell ügyelni, mert könnyen megcsúszhatunk, és a mélybe zuhanhatunk. Az egyik volt osztálytársam szerint az ilyen nagy vizeknek van valamiféle vonzása, és azt mondta, hogy ezt ő itt is érezte, hogy jönne, hogy átadja magát a zubogásnak, a víz erejének – nem árt tehát józannak maradni...

"Fekete háttéren, akár folyékony oszlop..." - a Menyasszony fátyla
(fotó: Mihály András)

Balra nemsokára felbukkan a hegyimentők háza, innen tovább már csak elvétve találkoztunk autóval, többnyire gyalogosok és biciklisek járják az utat. A Stanciu patak hangosan csobog, olykor olyan erősen, hogy motorzúgással tévesztettük össze, és ijedten kiabáltunk a kisebb gyermekeknek, hogy húzódjanak félre... A víz sodrása néha lassul, kisebb-nagyobb mélyedésekben szinte egészen megáll, és medencéket alakít ki, amikben eddig még egyszer sem mártóztunk meg, pedig nagyon csábítottak, de bízom benne, hogy egyszer szánunk rá időt...

Vendég a pataknál

A patak mentén haladó erdészúton egyszer csak feltűnően csend lesz. A völgybe lefolyó vizek eltűnnek a sziklák alatt. A Stanciu patakkal legközelebb akkor találkozunk ismét, amikor kitárul a völgy, és jobbra feltűnnek a Fehér kövek. Mielőtt ide érnénk, az út egy alkalommal elágazik, de nekünk a kék ponttal jelzett, egyenesen haladó utat kell követnünk.

Nemsokára feltűnnek a Fehér kövek!

A következő elágazásnál tábla jelzi, hogy választhatjuk a sárga háromszöggel jelzett ösvényt is, amin feljuthatunk  egészen Fehér kövekig. A jelzés szerint mindössze harminc perc alatt odaérhetünk, ami nekünk enyhe túlzásnak tűnt. A Vlegyásza csúcs sem kétórányi járásra van, mint ahogy a táblán szerepel, bár erőltetett menetben elképzelhető, hogy ennyi idő is elég rá.

Az ösvény elején van az a barlag, ahonnan titokzatos módon előbukkan a patak. Megkóstoltuk a vizét, nagyon finom! Utunk sűrű fenyvesben folytatódik, nem árt folyamatosan figyelni a jelzésekre, különösen azon a szakaszon, ahol már kiérünk az erdőből, mert a sárga háromszöget olykor nagyobb távolságra, nem a legfeltűnőbb helyekre festették fel. Ha végig kissé balra tartunk, nem véthetjük el az irányt.

A sárga háromszög - cseles!

Hamarosan rátértünk egy újabb erdészútra, aminek a közepe táján friss forrással találkoztunk. A pásztorok itatója könnyen eligazít. Itt mi mindig megpihentünk, kitűnő a forrásvíz, északra és keletre pedig egészen kitárul a táj, tisztásokkal tarkított dús erdők borítják az egymás után sorjázó hegyeket.

A sárga háromszöggel jelzett út egy idő után belefut a kék ponttal jelzett erdei útba, az elágazásnál jobbra kell fordulni. Az út egyik oldalán pásztorkunyhó áll, júniusban már itt volt a nyáj, a kutyák ugattak ugyan, de nem jöttek közel hozzánk. Lehet juhsajtot vásárolni a pásztoroktól, mi is vettünk egy kilót, amit aztán a csúcson jóízűen elfogyasztottunk.

Forrás, itató a sárga háromszöggel jelzett úton.

Csak bátran! - Pásztorkunyhó a Fehér kövek alatt.

Nem kevés elégtételt nyújthat a túrázóknak, ha legalább a Fehér kövekig eljutnak. Óriási sziklatömbök ezek, melyek falként merednek az égbe, és ha rájuk süt a nap, valóban fehéren ragyognak. A sziklák felső peremén, egy vékony ösvényen bennebb merészkedhetünk, és szédítő magasságból csodálhatjuk meg a lábunk alatt elterülő mélységet, a távolban, hullámszerűen megmutatkozó hegyvonulatokat.

Perspektívák (A Fehér kövek)

Lazán... - Kilátó a Fehér köveknél.

Itt szegődött mellénk az egyik pásztorkutya, akit a gyerekek lelkesen üdvözöltek, és folyton ételt kunyeráltak számára. A pásztorok szerint bolond jószág, mert képes némi eleség reményében kilométereket gyalogolni a turistákkal, és csak napokkal később vetődik vissza a nyájhoz, a juhokkal pedig esze ágában sincs törődni. Tőlünk a túranapot követő reggelen vált meg, akkor már rendesen el akartuk kergetni, még a gyerekek is!, mert aggódtunk, hogy mi lesz vele, ha autóba ülünk, és magára hagyjuk...

Találkozások - Itt döntjük el, hogy a gerincre vezető, jelzés nélküli ösvényt választjuk.

A Fehér köveknél két út keresztezi egymást, a kék sávval és a piros ponttal jelzett út, de választhatjuk az előttünk magasodó, elég meredek kaptatót, amin jól látható ösvény vezet fel a gerincre, és itt találkozunk a piros ponttal jelzett úttal. Mi egy kicsit fegyelmezetlenül másztunk, közben beszélgettünk, néhányan jócskán le is maradtak, de a gerincen bevártuk egymást, és kifújtuk magunkat. Talán ez volt a legnehezebb szakasza a túránknak, de megérte rövidíteni!

Érdemes... (A jelzés nélküli út, háttérben a Fehér kövekkel)

A piros ponttal jelzett út innen már az erdőhatár fölött halad, lényeges szintkülönbségek nincsenek, így fél óra alatt elérhetjük a Vlegyásza csúcsot. Kívülről megszemlélhetjük a platón található meteorológiai állomást is, ahová egyszer szívesen bekérezkednék, már csak amiatt is, hogy szemügyre vegyem, milyen körülmények között él itt egy „időjós”, milyen lehetett annak a túratársunknak a helyzete, aki a kilencvenes évek elején két évet dolgozott ezen a helyen, napokra elszakadva a civilizációtól.

A csúcson bő egy órát töltöttünk, előkerült az elmaradhatatlan szalonna, vöröshagyma, jó étvággyal falatoztunk, majd kifeküdtünk a napra. Egy idő után beindult a beszélgetés suliról, irodalomról. Én már csak arra emlékszem, hogy azt állítottam, hogy egy történetnek, még akkor is, ha fikció, megvannak a maga törvényszerűségei, nem a szerző önkénye irányítja a cselekményt, hogy vannak bizonyos szükségszerűségek, mire az egyik osztálytársam gyereke megjegyezte, hogy az viszont rém unalmas, ha a történet közepén már sejteni lehet, hogy mi lesz a vége... Vajon van-e törvényszerűsége a blogírásnak? Mitől lesz izgalmas egy bejegyzés? Attól, hogy megvillant valamit, aminek érdemes a nyomába eredni? Nem is tudom...

 Megérkezés - Vlegyásza csúcs (1836 m)

A csúcson (1836 m) - háttérben a Dregán tóval.

Lefelé már sokkal nyugodtabban, ráérősebben gyalogoltunk. Ezen a szakaszon én is sokat dumáltam, már nem voltam olyan óvatos, mint felfelé, tudtam, hogy nem lesz gond a hazaúttal...

Sötétedés előtt értünk vissza a menedékházhoz, a babgulyás elkészítése frissen, hatékonyan történt. Mi, „lányok” viszonylag hamar és nagyvonalúan megegyeztünk, hogy hogyan készüljön el az étel, milyen fűszert használjunk stb.

Társak - A Vlegyásza gerincen.

Ragyognak a kövek (és az emberek)

Este, borozás közben Bánffy és más erdélyi arisztokrata neve is elhangzott közöttünk, arról vitáztunk, hogy milyen szerepük volt Erdély sorsának az alakulásában, mire utólag az egyik osztálytársam azt írta e-mailben, hogy a következő alkalomra nem mulaszt el készülni a „nemesi családok témakörben”. Hát jó, a lényeg az, hogy legyen következő alkalom.

Lombhullatók és fenyők - hamarosan megérkezünk.