Havasrekettye – Menyasszony fátyla vízesés – Fehér kövek – Vlegyásza csúcs (oda-vissza)
Időtartam:
1 nap (A csapat péntek este érkezett meg Havasrekettyére, és vasárnap délelőtt
indultunk haza, a fenti útvonalat viszont egy nap alatt tettük meg: 2015.
június 6-án, reggel 9-től este 7-ig.)
Csapat:
egykori osztálytársak, gyermekekkel (kb 19-en)
Ezen az útvonalon
többször elindultunk, de csak a harmadik alkalommal tűztük ki célul, hogy
felmegyünk a Vlegyásza csúcsra (1836 m).
Egy facebook
fotó hatására érdekelni kezdett, hogy hol lehet a Menyasszony fátyla vízesés.
Iskoláskoromban, egyetemistaként többször jártam ezen a vidéken, de ennél a
vízesésnél nem voltunk soha. Tanulmányozva az interneten elérhető útleírásokat
és saját könyvtáram útikalauzait, kiderült, hogy a vízesést legkönnyebben
Havasrekettye felől lehet megközelíteni (románul Răchițele,
Kolozsvártól 80 km-re).
A leghasznosabb térképet, amin a mi útvonalunk is kivehető, a hegyimentők tábláján találtuk.
|
Az egyik
„bibliográfia” ajánlását figyelembe véve első alkalommal autónkat Havasrekettyén hagytuk, és gyalog
folytattuk utunkat, de hamar rájöttünk, hogy rosszul döntöttünk, mert a falutól
a vízesésig vezető fakitermelői úton rengeteg autó közlekedik. Harmadszorra a Susman menedékháznál parkoltunk le, ahová előző este érkezett meg a társaság,
és ami a falutól kb. öt kilométerre található, az út jobb oldalán. Sokan jöttek
viszonylag alacsonyan fekvő kisautókkal, de senki nem panaszkodott, hogy
túlságosan nehéz lett volna a terep.
![]() |
Több mint menedék :) |
Amikor először
jöttünk erre a helyre, és a Stanciu patak mentén haladva megcsodáltuk a
vízesést, majd elindultunk a Száraz-völgyön fölfelé, egyre jobban
elhatalmasodott rajtam az érzés, hogy én erről a vidékről olvastam a Bánffy
trilógiában... Egyáltalán nem szoktam a szellemvilággal foglalkozni, de
időnként van olyan érzésem, hogy az élők sorából eltávozottak valamiképpen
figyelnek - konkrétan eddig nagymamám, Dr. Kecskeméthy István teológiai tanár J (válogatást
kellett készítenem publicisztikai írásaiból) és Bánffy gróf... ez alkalommal egy
kicsit mintha ő is a kísérőnkül szegődött volna... Otthon újra fellapoztam a
három kötetet, és már az elsőben megtaláltam azt a helyet, ahol említi
„Retyicelt”, a Vale Szákát és a vízesést. Amikor a könyvet olvastam, nem mindig
sikerült azonosítanom a szerző által említett helyeket, és ennek részben az
lehet az oka, hogy az eredetileg román helyneveket meghagyta román változatukban,
csak éppen magyar helyesírással írta le őket. Így lett Răchițele-ből (Havasrekettye)
Retyicel, a Valea Seacă-ból (Száraz völgy) Vale Száka, a Vlădeasa-ból Vlegyásza.
A Vlegyásza magyar névváltozata a Vigyázó, de nekem ez a név kissé érthetetlen módon, valahogy idegen
maradt...
A
Susman menedékház egyébként kiváló szálláshely, hatalmas teraszáról gyönyörű a
kilátás, udvara rendezett. A két
konyhahelyiséggel, két ebédlővel és több, külön bejáratú szobával rendelkező
házat mi teljes egészében kibéreltük. A
reggeliket a teraszon fogyasztottuk el, közben mentateát szürcsölgettünk, amihez
a gyógyfüvet egy társunk szedte a Stanciu patak partjáról. A háznak egyetlen „hátránya”
van: nincs se Wifi, se térerő, telefonálni a ház vezetékes telefonjáról lehet,
de a kapcsolat főként jó időben tud létrejönni...
![]() |
Terasz a hegyen |
A Susman
menedékháztól másfél kilométernyire lévő Menyasszony
fátyla vízesés minden alkalommal lenyűgőző látványt nyújtott. Időnként a
környék hegyi mentői kiszállnak ide, és sodronyt húznak a lezúduló víz fölé,
amin a bátrabbak, megfelelő biztosítással, sisakban átcsúszhatnak (egyszer, az akkor
kilencéves Judit lányom is kipróbálta).
Az erdészúton
felfelé haladva a vízesést fentről is meg lehet csodálni, de itt azért jobban
kell ügyelni, mert könnyen megcsúszhatunk, és a mélybe zuhanhatunk. Az egyik
volt osztálytársam szerint az ilyen nagy vizeknek van valamiféle vonzása, és
azt mondta, hogy ezt ő itt is érezte, hogy jönne, hogy átadja magát a
zubogásnak, a víz erejének – nem árt tehát józannak maradni...
"Fekete háttéren, akár folyékony oszlop..." - a Menyasszony fátyla (fotó: Mihály András) |
Balra
nemsokára felbukkan a hegyimentők háza,
innen tovább már csak elvétve találkoztunk autóval, többnyire gyalogosok és
biciklisek járják az utat. A Stanciu patak
hangosan csobog, olykor olyan erősen, hogy motorzúgással tévesztettük össze, és
ijedten kiabáltunk a kisebb gyermekeknek, hogy húzódjanak félre... A víz
sodrása néha lassul, kisebb-nagyobb mélyedésekben szinte egészen megáll, és
medencéket alakít ki, amikben eddig még egyszer sem mártóztunk meg, pedig
nagyon csábítottak, de bízom benne, hogy egyszer szánunk rá időt...
![]() |
Vendég a pataknál |
A patak mentén
haladó erdészúton egyszer csak feltűnően csend lesz. A völgybe lefolyó vizek
eltűnnek a sziklák alatt. A Stanciu patakkal legközelebb akkor találkozunk
ismét, amikor kitárul a völgy, és jobbra feltűnnek a Fehér kövek. Mielőtt ide
érnénk, az út egy alkalommal elágazik, de nekünk a kék ponttal jelzett, egyenesen haladó utat kell követnünk.
Nemsokára feltűnnek a Fehér kövek! |
A következő
elágazásnál tábla jelzi, hogy választhatjuk a sárga háromszöggel jelzett ösvényt is, amin feljuthatunk egészen Fehér kövekig. A jelzés szerint
mindössze harminc perc alatt odaérhetünk, ami nekünk enyhe túlzásnak tűnt. A
Vlegyásza csúcs sem kétórányi járásra van, mint ahogy a táblán szerepel, bár
erőltetett menetben elképzelhető, hogy ennyi idő is elég rá.
Az ösvény elején
van az a barlag, ahonnan titokzatos módon előbukkan a patak. Megkóstoltuk a
vizét, nagyon finom! Utunk sűrű fenyvesben folytatódik, nem árt folyamatosan
figyelni a jelzésekre, különösen azon a szakaszon, ahol már kiérünk az erdőből,
mert a sárga háromszöget olykor nagyobb távolságra, nem a legfeltűnőbb helyekre
festették fel. Ha végig kissé balra tartunk, nem véthetjük el az irányt.
A sárga háromszög - cseles! |
Hamarosan rátértünk
egy újabb erdészútra, aminek a közepe táján friss forrással találkoztunk. A pásztorok itatója könnyen eligazít. Itt
mi mindig megpihentünk, kitűnő a forrásvíz, északra és keletre pedig egészen
kitárul a táj, tisztásokkal tarkított dús erdők borítják az egymás után sorjázó
hegyeket.
A sárga
háromszöggel jelzett út egy idő után belefut a kék ponttal jelzett erdei útba,
az elágazásnál jobbra kell fordulni. Az út egyik oldalán pásztorkunyhó áll, júniusban már itt volt a nyáj, a kutyák ugattak
ugyan, de nem jöttek közel hozzánk. Lehet juhsajtot
vásárolni a pásztoroktól, mi is vettünk egy kilót, amit aztán a csúcson jóízűen
elfogyasztottunk.
Forrás, itató a sárga háromszöggel jelzett úton. |
![]() |
Csak bátran! - Pásztorkunyhó a Fehér kövek alatt. |
Nem kevés
elégtételt nyújthat a túrázóknak, ha legalább a Fehér kövekig eljutnak. Óriási sziklatömbök ezek, melyek falként
merednek az égbe, és ha rájuk süt a nap, valóban fehéren ragyognak. A sziklák
felső peremén, egy vékony ösvényen bennebb merészkedhetünk, és szédítő
magasságból csodálhatjuk meg a lábunk alatt elterülő mélységet, a távolban,
hullámszerűen megmutatkozó hegyvonulatokat.
Perspektívák (A Fehér kövek) |
![]() |
Lazán... - Kilátó a Fehér köveknél. |
Itt szegődött
mellénk az egyik pásztorkutya, akit a gyerekek lelkesen üdvözöltek, és folyton
ételt kunyeráltak számára. A pásztorok szerint bolond jószág, mert képes némi
eleség reményében kilométereket gyalogolni a turistákkal, és csak
napokkal később vetődik vissza a nyájhoz, a juhokkal pedig esze ágában sincs
törődni. Tőlünk a túranapot követő reggelen vált meg, akkor már rendesen
el akartuk kergetni, még a gyerekek is!, mert aggódtunk, hogy mi lesz vele, ha
autóba ülünk, és magára hagyjuk...
![]() |
Találkozások - Itt döntjük el, hogy a gerincre vezető, jelzés nélküli ösvényt választjuk. |
A Fehér
köveknél két út keresztezi egymást, a kék sávval és a piros ponttal jelzett út,
de választhatjuk az előttünk magasodó, elég meredek kaptatót, amin jól látható
ösvény vezet fel a gerincre, és itt találkozunk a piros ponttal jelzett úttal.
Mi egy kicsit fegyelmezetlenül másztunk, közben beszélgettünk, néhányan jócskán
le is maradtak, de a gerincen bevártuk egymást, és kifújtuk magunkat. Talán ez
volt a legnehezebb szakasza a túránknak, de megérte rövidíteni!
![]() |
Érdemes... (A jelzés nélküli út, háttérben a Fehér kövekkel) |
A piros
ponttal jelzett út innen már az erdőhatár fölött halad, lényeges szintkülönbségek
nincsenek, így fél óra alatt elérhetjük a Vlegyásza
csúcsot. Kívülről megszemlélhetjük a platón található meteorológiai állomást is, ahová egyszer szívesen bekérezkednék,
már csak amiatt is, hogy szemügyre vegyem, milyen körülmények között él itt egy
„időjós”, milyen lehetett annak a túratársunknak a helyzete, aki a kilencvenes
évek elején két évet dolgozott ezen a helyen, napokra elszakadva a
civilizációtól.
A csúcson bő
egy órát töltöttünk, előkerült az elmaradhatatlan szalonna, vöröshagyma, jó
étvággyal falatoztunk, majd kifeküdtünk a napra. Egy idő után beindult a
beszélgetés suliról, irodalomról. Én már csak arra emlékszem, hogy azt
állítottam, hogy egy történetnek, még akkor is, ha fikció, megvannak a maga
törvényszerűségei, nem a szerző önkénye irányítja a cselekményt, hogy vannak
bizonyos szükségszerűségek, mire az egyik osztálytársam gyereke megjegyezte,
hogy az viszont rém unalmas, ha a történet közepén már sejteni lehet, hogy mi
lesz a vége... Vajon van-e törvényszerűsége a blogírásnak? Mitől lesz izgalmas egy bejegyzés? Attól, hogy megvillant valamit, aminek érdemes a nyomába eredni? Nem is tudom...
Megérkezés - Vlegyásza csúcs (1836 m) |
![]() |
A csúcson (1836 m) - háttérben a Dregán tóval. |
Sötétedés
előtt értünk vissza a menedékházhoz, a babgulyás elkészítése frissen,
hatékonyan történt. Mi, „lányok” viszonylag hamar és nagyvonalúan megegyeztünk,
hogy hogyan készüljön el az étel, milyen fűszert használjunk stb.
![]() |
Társak - A Vlegyásza gerincen. |
![]() |
Ragyognak a kövek (és az emberek) |
![]() |
Lombhullatók és fenyők - hamarosan megérkezünk. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése