BÉLI-HAVASOK: a vargánya nyomában



Ő :-) (igen, nagy Ő-vel...) (fotó: Boros Lajos)

PREAMBULUM

Ez a csodálatos, október végi látogatás a gasztro-amatőrök nagy kedvence, a vargánya nyomában olyan túra volt, igen tisztelt olvasó, mely felülírta a geográfiai hűség és időbeniség tán földhözragadt, klasszikus naplók elengedhetetlen kellékének számító dimenzióját. Tökmindegy, mi mikor történt és milyen útvonalon, mennyi idő alatt, hány kalória elfogyasztásával. Ígyhát a bejegyzés témák köré épül: meg vagyok viszont győződve, hogy aki erre a tündéri helyre téved, akár ezen írás által lelkesülve, nem fog (el)tévedni. Se térben, se időben.... Szép estét!

Tér és idő, ugye (fotó: Tivadar Csaba)

ALAPOK

A nagy magyar alföld északi szegletében, ahol gyerekkoromat töltöttem, ráadásul városban, ritka "vendég" az erdő. Meg a megfelelő hozzáállás is, így a gombászat mint intézmény, szellemiség és kultusz nem került sajnos napirendre, hacsak nem suhanc korunkban, egyhetes szűnni nem akaró (mondjuk) foci után, bőrgyógyászati értelemben....

Aztán kamaszkori jó barátom, Csaba szülei, Tibi bácsi állatorvos és neje Marika néni, Szatmárnémeti ikonikus magyar-tanárnőinek egyike, akik gyakran és rendszeresen túráztak, elvittek magukkal családi nyaralásukra a Radnai-havasokba. Ott ismertem meg (sokminden más mellett) az augusztusi fenyvesek árnyékában aranyló rókagombát.

Ezután hosszú szünet következett, maximum a Tesco-béli hatalmas, fényes és gömbölyded csiperke-tálkák emlékeztettek a mikológiára. Meg Réka, akinek -kérdésekkel és válaszokkal nemesített- külön helye van életemben, akárcsak az övében a természetkedvelő, tanár nagymamájának..... A Tőle kapott gombahatározóval felvértezve vágtam neki ennek az útnak.

  

A MAJORI ISKOLA

Zoltán újságíró barátom közel tíz éve keresett meg egyszer, kiváló hírdetési lehetőséget kínálva abban a szinvonalas turisztikai szaklapban amelynek azóta is megbecsült főszerkesztője (bár volt ugye pár kormány- és tulajdonosváltás). 

Szülővárosa, Battonya és környéke önhibáján kívül került az Isten háta mögé, amikor (a nagyhatalmak kénye-kedve és a kor szokása szerint) a régió vonzásköpontját leválasztották a vonzáskörzettől. Itt is. Vagy utóbbit a várostól, a ma romániai Aradtól, amelytől mindössze 30 km-re van szemben a mai Békés megye "közeli" (nagy)városaival (Gyula, Békéscsaba). No, Zoltán akkora odaadással és lelkesedéssel beszél szűkebb szülőföldjéről, akkora pátosszal és szakmai hozzáértéssel kalauzol körbe bárkit a vidéken, képzeletbeli ünneplőbe öltöztetve azt, hogy a hallgatónak kedve szottyan hátat fordítani a divat-uticéloknak és eltölteni pár csendes, szép napot itt a Viharsarokban.

Ezt elősegítendő, Zoltán húgával együtt működteti nagy szeretettel, odaadással és a hely iránti végtelen tisztelettel a Peregi Vendégház és Iskolamúzeum "fedőnevű" csodát itt, Külső-Peregpusztán, a hajdanvolt Csanád vármegyében, a 47-es majorban, ahol mintha megállt volna az idő alkalmat adva arra, hogy elképzeljük: micsoda élet és idill lehetett itt valaha.... A vendégház egyik szobája megmaradt iskolamúzeumnak, a letűnt kor modern, ma bájosnak ható berendezéseivel, taneszközeivel. Minden nebuló számára "kötelező terepgyakorlat" kellene legyen. Első éjszakánkat mi is itt töltöttük el.

Origó a majorban: a Peregi Vendégház és Iskolamúzeum (fotó: Szántó Zoltán)

A BÉLI-HAVASOK

Reggel, a tornyai határátkelő után feltűntek a felkelő nap ellenfényében a Nyugati-Kárpátok (az Erdélyi-medencéhez képest nyugat) első domborulatai, melyek langyos ölelésében nem kevésbé híres helyek vannak mint Világos (Siria), vagy az újjáéledő borászatáról híres Arad-Hegyalja, ahol Balla Géza borai öregbítik világszerte a Ménesi vörös aszú-ról is nevezetes vidék hírnevét.  

Ködös hajnali homálytakaróját lassan levetette a 799 méteres magasságával még (a mai) Magyarországon is csupán a "futottak még" kategóriába sorolható Hegyes-tető (Highis) a Zarándi-hegyekben (Muntii Zarandului), vagy északabbra, a Fehér-Körös (Crisul Alb) szélesedő völgyét lezárva uticélunk, a Béli-havasok (Kodru, Kodru Móma - Muntii Codru Moma) gerince. Utóbbi magaslatai már számottevőbbek: a Ples-csúcs (Szártető, Plesu) például bő 1100 méterrel emelkedik a tengerszint és közel 900-zal a környező medencék térszíne fölé, de még így sem kandikál ki a lombhullató erdők emeletéből.  

Eme hegyvidék, mely Bél (Beliu, Arad megye, Románia) településről kapta magyar nevét, leginkább a szebb időket is megélt, de pár éve csipkerózsika-álmából mintha ébredezni látszó, tündéri szépségű Menyháza (Moneasa) üdülőhelyről lehet ismert kis hazánk szélesebb közönségének: ide nagy számban és szívesen járnak át kirándulni, üdülni főleg a viharsarki emberek, többen már ingatlanokat is vásároltak.

Hegy és átutazói (fotó: Szántó Zoltán)

A (csak messziről) jól kivehető, északnyugat-délkelet irányú gerinctől mellékvölgyek ágaznak le, egymással párhuzamban, jócskán felszabdalva a hajdanvolt, de ma is impozáns, jobbára vulkáni kőzetekből (egykori lávaömlések eredményeként andezit,  össze-cementeződött vulkáni bombákból képződött ún. piroklasztitok) és helyenként mészkőből álló, a  földtörténeti harmadkorban kiemelkedett sasbérc hatalmas tömegét (bizony ez szakmai szöveg, a népművelés jegyében :-)). Egyik ilyen déli völgy a Botfej (Botfei), amelyet a Bél községhez tartozó azonos nevű falun keresztül lehet megközelíteni és ahol kétnapi otthonunkat az erdészházat sejtettük. Sőt, azt is reméltük, hogy a szóbeszéd nem téved és rátalálunk az ősszel "virágzó" vargánya partiumi otthonára, a mai magyar határtól alig 100 kilométernyire.

Rengeteg (fotó: Szántó Zoltán)

A HELY SZÜLÖTTE, A "GALBINA" FEJEDELME

Seprősi Czárán Gyula (Seprős, 1847 - Menyháza, 1906) az egyik első magyar turisztikai szakember, útépítő, barlangkutató és szakíró volt, akit a "magyar turizmus atyja" néven is emlegetnek. Az Erdélyi Kárpát Egyesület tiszteletbeli tagja, a Magyar Királyi Természettudomyáni Társulat és a Magyarhoni Földrajzi Társulat rendes tagja. Főképp a Bihar-hegységben végzett úttörő feltáró és turistaút építő munkát (forrás: wikipedia.hu).

Halhatatlan munkásságáról, a tájra és emberére gyakorolt hatásáról, a karszt katedrálisának számító Bihari-hegységről bővebben majd amikor, mély lélegzetvétel után, papírra kerül a számtalan Pádis-túra legszebbikének leírása, melyre 25 éves érettségi találkozónk apropóján került sor alig két éve...

HÁZIGAZDÁNK

Ionel (magyarul Jonel, Jancsi, náluk van külön ilyen név) jónéhány eszendeje vezeti a Béli Állami Erdőkerületet. Dél-Romániából (Regát), a bizonyára sok magyar számára ismerősen hangzó (vicc!) Teleorman vidékéről került Erdélybe és pár év alatt valódi helybélivé vált: lassan, kimérten beszél (akárcsak a helyi románok), csendben (végig)hallgat, nyoma sincs zsigereiben a déliek izgágaságának... Ionel hivatala a kétségtelenül városias Bél nagyközség közepén található, a két templom (ortodox és görög katolikus) közötti kis utcában, a fontosabb létesítmények (kocsma, vegyesbolt, buszmegálló, újságárus....ja és a kocsma, vagy azt már mondtam?) közvetlen közelében.

Botfej "feje" :-) (fotó: Szántó Zoltán)

A Béli Erdészet jókora, sok helyütt érintetlen és mint kiderült gombában igen gazdag "rengetegért" felel a Béli-hegység déli lejtőin (odafent, a vízválasztó után már Bihar megye van, Tenke és Belényes vidéke). A csapat felügyelte és gondozta béli erdőségek nagyrészt tölgyesekből és bükkösökből állnak, 1000 m közelében, hűvösebb völgyekben megjelenik a fenyő is, itt-ott a nyír is.

  

Rengeteg 1

   

GYEREKCIPŐS TURIZMUS

Kérdéseinkre reagálva Ionel röviden, nyomatékosan summáz, sejlik rajta hogy fogalma sincs arról, hogy a frissen felújított, 9 férőhelyes erdészház használatáért elkért összeg mennyire alacsony ahhoz képest, amit "tud".... Vannak benne kényelmes szobák külön fürdővel, nagy közösségi tér TV-vel, külön nagy konyha teljes felszereléssel, tágas udvar, bográcsozó és grillező hellyel. Talán legnagyobb előnye, hogy se wifi, se mobiljel :-) Kérem szépen itt beszélgetni kell. Vagy hallgatni. Utóbbit tán nehezebb, legalábbis hitelesen. No, lehet, hogy Ionel nem tudja, de az is lehet, hogy ő "lőtte be" reálisan az árat és a csapat vágyott már ide nagyon. Ki tudja.

Házigazdánk (akit valódi "udvartartás" kísért a vendégek fogadására: több erdész, Dacia Logánnal, dzsippel, kávéfőző lány aki bizonyára takarított is, hisz halkan figyelmeztették egy ízben, hogy a TV teteje bizony poros - mind-mind jóravaló helyi egyszerű ember, nagy szívvel) A3-as méretű erdészeti térképeken szemléltette a hely geográfiáját, magától értetődő módon. Pontok, számok, "bornák", erdészeti jelzések - párat ezek közül, hogy az evidencia még nyilvánvalóbb legyen, a dzsippes öreg erdész meg is mutatott.



ERDŐ MÉLYE

A hegység délnyugat felé lefutó völgyeiben mint amilyen a Botfej is, fakitermelő utak kapaszkodnak felfelé, némelyik egészen közel merészkedik a főgerinchez. Van közöttük kövezett burkolatú vagy murvás, személyautóval is járható út. Az erdőség a benne rejlő kincsekkel a jelentős munkanélküliséggel küzdő régió egyik fő bevételi forrása, hisz egy kiló friss, egészséges gombáért 10-12 lejt fizetnek a kereskedők, helyben.

  



Rengeteg 2



A gombászoknak megvan a maguk, féltve őrzött titoknak számító lelőhelye, ahová hosszabb ideje járnak. Kora reggelente kocsik zaja ébresztett minket is, majd túránk során több helyen láttunk addigra már teli szatyorral,  kosárral autóikhoz siető, egymással a rengeteg-erdőben kurjongatva és fütyülve kommunikáló helybélieket. Egy-egy szerencsésebb nap egy szedőnek akár 150-200 lej is ütheti a markát (11-14 ezer Ft). Jobbára terepjárókkal vagy magasabb személyautókkal vágnak neki a hegynek, legmagasabbra egy kiszuperált, alig 35 év körüli Dacia 1310-esnek sikerült, magunk sem értjük, hogyan. ;-) 

Helyiek és a szakemberek elmondása szerint a gomba leginkább a tölgyes-bükkös vegyes erdőségek aljnövényzetét kedveli, lankásabb helyeken fordul elő gyakrabban. Első este, már szürkületkor Boros Lajos hivatásos gombaszakértő és kitűnő ember "vezetésével" és Szántó Zoli állandó lelkesítése mellett mi is találtunk egy ilyen titkos helyet, jókora meredeken átküzdve magunkat, egész közel a házhoz, ahol szobányi területről szinte tapogatózva sikerült jópár kilónyi vargányát összeszedni...



Szaki erdőben, konyhában egyaránt: Lajos :-) (fotó: Szántó Zoltán)



A csapat három lelkesebb tagja utolsó nap hajnalban, hazaindulásunk előtt visszament ugyanide és hatalmas "terméssel" tért vissza (persze, azért maradt is bőven): a kosárban nem volt ritka az egyébként kevéssé gyakori vörösbarna vargánya sem :-)



Győztes vasárnap: a koránkelés és odaadás jutalma :-) (Lajos, Emese, Zoltán)



Szombaton eltávolodtunk a háztól, turistajelzés híján a Ioneltől kapott erdészeti térkép alapján a vízválasztót és annak egy közeli csúcsát tűztük ki célul. Azzal a nemes szándékkal indultunk útnak kosarakkal felszerelkezve, hogy majd ereszkedőben, az erdőben csatárláncban bóklászva beszerezzük a vacsorának valót.... Kiadós, közel 8 órás séta volt, a legszebb (magányosan álló) ízletes vargánya példányt a gerincen találtuk, egy gyér bükkösben, több mint 800 m magasan - ez szerepel a "címlapfotón" is.



Ízletes vargánya (ehető)
  

A gerinc vonala elmosódott, követéséhez, de még inkább az ereszkedéshez igencsak szükség volt téjékozódó képességünk mellett Zsolt barátunk tájfutó tapasztalatára és -szégyen-szemre- az IPhone GPS-alkalmazására is (odafent már volt jel....). Enélkül (hisz az erdészeti térképekről hiányoznak mondjuk a szintgörbék és a vízfolyások) nehezen találtunk volna vissza a Botfej völgyébe, illetve jókora kerülővel, alkalmi járművek igénybe vételével kerültünk volna vissza a házhoz, késő éjjel. (Egy ilyen kaland minden bizonnyal lebilincselően érdekes lett volna szocigráfiai szempontból, hisz hasonló esetekben a kocsma/lovasszekér vagy rönkszállító autó/sötét este/helyi közösség monográfiája/román-magyar együttélés gondolati és logikai vonal amellett hogy gyakori, legtöbbször elvezet táj és benne élő ember jobb megismeréséhez :-)) No, egy szó mint száz, őnagysága a technika úttalan utakon, vad szedresek benőtte oldalakon keresztül ugyan, de hazavezetett minket, a kosarak alján (mindössze) pár megtermett őzlábbal. Más gyorsabb, ügyesebb volt. Vagy a hely szelleme nem fogadott be (el) minket. Még ;-) 



Nagy őzlábgomba (leány-kézzel) - ehető



Nagy őzlábgomba (leány-kéz nélkül) - így is ehető

Útközben persze Lajos, aki a téma okleveles és elismert szakértője, nyílt leckét tartott több tucat, helyben előforduló gombafajból, melyek közül gyakorisága és szépsége miatt kiemelkedett a légyölő galóca....



Vörösbarna vargánya (ehető, ritka) (fotó: Boros Lajos)

 

Petrezselemgomba, ehető (fotó: Boros Lajos)

Nagy döggomba (mérgező) (fotó: Boros Lajos)

Légyölő galóca (mérgező)

A SZERTARTÁS

Emberfia és lánya is, persze, több óra gyaloglás, keresgélés után nem ritkán gondolja, hogy akkor most eljött a test pihentetésének ideje. Csapatunk számára a nagyon hamar igazi szertartássá előlépő munka csak most kezdődött. Kalákában, Lajos és Zoli "szakmai koordinációja" mellett (bár egy ilyen tanoncot mint én bárki irányíthat ebben a témában) egyesével megpucoltuk a zsákmány (mondják ezt így Zoltán, "nálatok"?) minden egyes darabját, majd miután kiválasztottuk az aznapi vacsora alapanyagát, a többit mértani pontossággal felszeleteltük az és otthonról hozott, addigra vidáman duruzsoló gyümölcsaszalók tálcáira raktuk, ahol reggelig annak rendje és módja szerint meg is száradtak (jócskán megemelve reggelre a társalgó levegőjének páratartalmát :-)). A hangulatról, no meg a megfelelő hőzháztartásról a házigazdáktól ajándékban kapott (este inclusa in pret - benne van az árban, jelezte szállásadónk már érkezéskor) kíváló pálinka (is) gondoskodott.

  



Zsákmány, csapattal :-) (fotó: Szántó Zoltán)





Leltár: nagy őzlábgomba, ízletes vargánya, vörösbarna vargánya



  

A zsákmány egy részéből kíváló pörkölt készült, amelyből még hazavinni is jutott. Az őzláb és a vargánya egy kisebb része sajttal, tepsiben sütve került felszolgálásra.



Első napi főfogás: gombapörkölt (vargánya, nagy őzlábgomba, petrezselemgomba)
(fotó: Szántó Zoltán)



Szimbiózis-szeletek: nagy őzlábgomba, vargánya, emmentáli :-)

Geometriák, poroszos fegyelemben



Nem maradt feladat nélkül a grillsütő sem: az elmaradthatatlan tarja, krumpli, sült paprika és hagyma négyes csak ízesítette, de természetesen háttérbe szorítani nem tudta (ez pedig nálam jókora fegyvertény) a fennséges gomba-vacsorák hangulatát, zamatát.

  

Napi posztulátum: senki ne vegye "sertésnek", de a tarja az tarja, itt is ;-) (fotó: Szántó Zoltán)

Asztal: Ágnes, Ágika, Lajos, Vilmos és... hagyjuk ;-) (fotó: Szántó Zoltán)

A szárítás után körülbelül 3 kilónyi kiváló minőségű, bármikor elkészíthető gombával gazdagodott a csapat (mondják, kilója a pesti piacokon jópár ezer forint...). A kevésbé felkészültek kedvéért a csapat eltekintett a "ki mit talál, viszi" alaptételtől ;-) Köszönet érte!

  

HÁT IGEN, AZ ESTÉK

 

Emese, borászati tanulmányokat (is) folytatott, ma egy parafadugó-gyárban dolgozik (kéretik nem derülni). Mindkét este igazolta, hogy nemcsak műkedvelő és rendkívül lelkes gombász, hanem a borok kíváló ismerője is. Kilenc különböző, általunk hozott szebbnél szebb fajtából tartott mindkét este kóstolót, felölelve hét különböző magyar borvidéket, ügyesen illesztve a sorba a küküllőmenti (Erdély) olaszrízlinget és a kárpát-kanyar-béli (Prahova, Románia, Havasalföld) fekete leánykát. Munkája áldásos, bemutatója sikeres volt: az édes vörösek felé közeledve, egyre lelkesebben tettük interaktívvá a műsort, a témáról szóló és áhított tudásgyarapodás kézzelfogható volt.... Pár summázó, nyugalmas de vicces okfejtés után beosztottuk, hogy ki látja el éjszaka a kazánfűtő teendőit (borkóstolás után nem annyira egyszerű....), majd mindenki elvonult a nap emlékeivel a saját hálószobájába, álmodni tovább.

Kilenc :-) (már nem tudnám elsorolni) (fotó: Szántó Zoltán)

OTT, AZ OLDALBAN

Azt gondolom, valami megmozdult ott fent a szürkülő hegyoldalban, október 23-án péntek este. Lefelé már mintha légpárnán lépkedtünk volna kosarainkban (az) új varázslattal. Örültem Nektek kedves Zoltán, Lajos, Emese, Zsolt, Ágnes, Vilmos és Ágika :-) Sok párhuzamos világ van, örömteli átjárással. Nekem mostantól eggyel több. A tiétek, a gombáé. Mely jóval több mint gomba. Igaz?

Szeretettel,

Kerekes Gábor, 2015. október