MAGAS-TÁTRA SOROZAT: a Kriván (2494 m)

A Kriván nyugat felől (fotó: Dominik Bugár)

"FELKONF"

Szóval a (most éppen a lengyel-szlovák határon magasodó) Magas-Tátra, Közép-Európa egyik nagy víztornya, mely hányattatott sorsú ugyan (hejj a fránya tektonika meg a történelem, ugye), de kicsit mégis a miénk. Mindig a miénk. Is.

Kis területe dacára valódi magashegység, melynek  negyven valahány szebbnél szebb csúcsából mindössze 7 (hét) járható jelzett túraúton, hegymászó felszerelés és vezető nélkül: Tengerszem-csúcs (Rysy, 2499 m - lengyeleknek 2500 m ;-)), Kriván (Kriván, 2494 m), Nagyszalóki-csúcs (Slavkovsky-stít, 2462 m), Kis-Viszoka (Vychodna-Vysoka, 2429 m), Kapor-csúcs (Koprovsky-stít, 2367 m), Fehér-tavi csúcs (Jahnaci-stít, 2229 m) és az Elülső-Szoliszkó (Predne-Solisko, 2093 m). Sorozatunk ezeket fűzi fel az emlékezetté szelídülő, gyönyörű természet-élmény képzeletbeli nyakláncára. 

Szeretettel :-)

AKKOR A KRIVÁN…

Pár éve járjuk már Zalánnal a Magas-Tátrát. Ismerünk tavakat, völgyeket, hágókat, menedékázakat. Jártunk csúcsokon, ízlelgettük az októberi telet a Nagyszalóki-csúcson, belestünk Lengyelhonba a Tengerszem-csúcsról, vacogtunk Lomnic ormán a szeptemberi mínuszokban, vagy az ijedtségtől a Vöröstoronyi-hágó acélsodronyain.... Vegyes érzelmekkel szemléltük a Csorba-tó környékének (kétségtelenül fejlődést és a tájnak fölös terhelést hozó) átalakulását és mindig szívbemarkoló volt a 2005-ös nagy vihar nyomait látni. A kezdetektől fogva, hét év alatt sokan szegődtek mellénk: Csilla és férje Kotyi, nagy baráti társasággal, gyermekkori barátom Csaba, Zita lányával, Viki és a lányok, Peti és kedvese Orsi, Dóciék, Erzsi és Áron, újkori túratársunk Zoli, sőt, volt szervezett nagyobb csapat is, Nagy Árpád​ vezetésével.....

jobbra hátul uticélunk, a Kriván: alkonyatban, keletről

A Zsolna-Rózsahegy felől jövet ijesztően az égbe hasító, a hegység nyugati bástyájának számító Kriván eddig külön fejezet volt, valamilyen különös tisztelet övezte. No, legutóbb bebizonyosodott: nem véletlenül... Két fő útvonal vezet fel rá, mindhárom kőkemény, egész napos (erőnléttől függően 7-11 órás) túra, 1200-1300 m szintkülönbséggel. Kilométert nem írok, mert ilyen helyen teljesen mindegy. Van olyan szakasz, amikor az óránként 1 km is nehezen jön össze.

Legnépszerűbb útvonal délnyugat felől, a tátrai műút mellett levő Háromforrás-tól (közelben a volt Vázseci menedékház) indul, alig 1200 m magasról, és a Priehyba gerincén halad felfelé, kék sáv jelzésen. Kb 2000 m magasan a Kriváni-szakadék völgyfőjében találkozik a Csorba-tó-Jamszko-tó felől emelkedő, hasonlóan jelzett ösvénnyel, majd kéz a kézben kanyarognak az ég felé a Kis-Krivánon (2354 m, ő nincs benne a "hétben") keresztül a csúcsra. Ott hirtelen véget érnek, hisz észak felé a hegy hatalmas fallal zuhan a mélybe...

  

BÚKING.PONT.KOM

Remek dolog, praktikus és könnyen kezelhető a szállásfoglalási oldal. Poprád Matejovce városrészét még sötétben is elég egyszerű volt megtalálni, bár északi szomszédainknál a helységnév- és útjelzőtáblák zavaróan kicsik. No, kis kavarodás után máris ott álltunk szállásunk kapujánál. Fiatal hölgyek nyitottak ajtót, a kívül felújított ház belül még „készült”, bár ez a félkész állapot (vakolatlan falak, perzsaszőnyeg, közösségi tér a kapualjban, hátul az udvaron mindenféle tárgyak festői káoszban) rendkívül hangulatossá tette. Tiszta és felszerelt vendégszobánkba a lakók (diákok) nappaliján keresztül vezetett az út, jegyzetek, asztali számítógépek, hangfalak tarkították a téglavörös csupasz társalgót. Gondosan megterveztük egy pohárka „bulbash” (fehérorosz vodka, nem rossz, Zoli ajándéka) mellett a másnapot, majd elnyomott minket az álom. No, a kalandozás „odalent” elég mélyre sikeredett, a nyitott ablakon hajnalban beköszönő friss-harmatos szepességi őszelő bizony jócskán kikezdte nyálkahártyáinkat….

 

TÁTRAI RETRO

Korai indulás után, reggelinket a közelben, a nagylomnici Hotel Agro (valódi kétcsillagos, szocreál de kellemesen felturbózott egyen-hodály, muskátli az ablakban, rend, tisztaság és kitűnő árak) éttermében „költöttük el” (a Matejovce-i menyecskék elaludtak, így elfelejtették felszolgálni a megrendelt reggelit; sebaj, uccu neki, majdnem visszatérítették az árát, hármunknak 6 eurot....). Az ébredező Tátrát borító és egyre ritkuló ködfüggöny kíséretében, fél óra autózás után érkeztünk meg a Csorba-tóhoz, ahol a jól ismert parkolóban (a kirakodóvásárral szemben, egy szintén kb. ötvenes évekbeli „SZOT-üdülő” mögött) ugyanaz a fazon fogadott aki "mindig", ugyanazon a 6 eurós napi áron vigyázta a kocsit (az nem volt ugyanaz….), melynek lassan bérelt helye lesz, pont a lépcső mellett.

montázs a felső túraútról... Csorba-tó, Jamszko-tó, sőt, itt-ott végcélunk is felbukkan

A FELSŐ TURISTAÚT

A tátrai Felső túraút (magyarul és plasztikusan: Magisztrálé – így, ahogy mondom) nagyjából egész évben járható útvonal, mely nyugatról-keletre haladva (vagy...fordítva, mindegy :-)) öleli körül a Magas-Tátrát, Podbanszko falutól a Bélai-Tátra határának számító Fehér-tóig. A piros csíkkal jelzett, remekül kiépített útvonalból ágaznak ki a hegység völgyeibe és csúcsaira vezető útvonalak (Ezek többsége „közönséges halandó” előtt november 15 és június eleje között le van zárva). A Magisztrálé végijárása önmagában is egy kiadós, 2-3 napos túra, mely során két alkalommal is kétezer méter közelébe visz az út: a Poprádi-tavat örző Oszterva zord kapaszkodója bizony „egész embert kíván”, keleten pedig, a Kőpataki-tó után a Morgás tetejéről lefelé a Zöld-tóhoz pár helyen rögzített acél-kábelek segítik a haladást.

No, a (túlzottan is) kiépített, tájképileg és ökológiailag is túlterhelt, 1346 méteren elterülő Csorba-tótól a fenti úton, egy órányi bemelegítő gyaloglás után negyed tizenegykor értük el a tündéri szépségű Jamszko-tavat, ahonnan az ösvény a sárga csík jelzésen elkanyarodott jobbra a rengetegbe….

ALPESEK

A Jamszko-tavat elhagyva fokozatosan emelkedett a széles, kitaposott út, a fenyves egyre ritkult, a kígyófenyő lassan meghatározó lett. Szép, érintetlen kigyófenyő-rengeteg ez, emberfia eszébe jut rögtön az a felelőtlen puszítás, ami például a dél-erdélyi Párengen tapasztalható…  Olyan 1800 méter magasan aztán pár órára elköszöntünk a fás növényzettől. Határozott léptekkel, még frissen, a kibontakozó panorámát csodálva kaptattunk felfelé a jobb kéz felől lefutó hatalmas Vázseci-völgy fölötti széles gerincen. Többszöri rövid szünetet tartottunk, egyenletesen zakatolt a szív, a szikrázó nyári melegben pedig bizony jól jött a fejfedő (nem túl nagy kockázat azt hiszem kijelenteni, hogy a teljes 2015-ös esztendő egyik legmelegebb napja volt, saját becslés szerint 2200-2500 méter közelében is lehetett olyan 14-16 fok árnyékban).

Már elmúlt dél, amikor a Kriváni-szakadék oldalára kiérve megláttuk a Háromforrás-tól indulók népes hadát a szemközti oldalon. Kicsik, nagyok, gyerekek, 40 és 150 kiló közötti asszonyok és férfiak, babák, csecsemők, fennhangon csivitelő kis gyermekek, sőt nem ritkán kutyák (jól meg is voltak ijedve, nem vizsgáltuk hosszasan jelenlétük indokait....) rótták a természetet. Mozgékony, élénk, érdes emberek északi szomszédaink, életre valók és sportosak. Náluk a túrázás népsport, mégha az általam szent szokásként nyilvántartott és tisztelt köszönés ritkán lelt viszonzásra. A történelem malomkerekei könyörtelenül őrölnek, ugye.

Ily módon elmélkedvén a zsákból hirtelen előkerült őszibarack és csoki másodpercek alatt eltűnt a "mélyben", majd -immár együtt haladva a másik csoporttal- erőteljes lépésekkel haladtunk a meredek kaptatón, amely végre kivezetett a "tetőre", a Kis-Kriván csúcsa alá.

túratársak így és úgy

ki dominál?

A végső gerincszakasz erősen igénybe vette a jobb sorshoz szokott (íróasztal, képernyő) városi utast. 5-10 percenként kellett megállni „levegőzni”, így bőven volt idő a táguló panorámát csodálni. Alattunk egy gránit kiszögellés mögül hirtelen bukkant fel sötétkék mélységében a Kriváni-Zöld-tó, lassan bontakoztak ki kelet felé a Tátra gigászai. Délen, a mélyen alattunk kanyargó Vág völgyét vigyázva a Király-heggyel és  Gyömbérrel néztünk farkasszemet (utóbbi egy csodálatos, hótalpas téli túra célja volt nemrég). A rakoncátlan elme azonban minduntalan visszatért jelen-valóságába, amikor bizony több helyen a kéznek kellett segédkeznie a haladásban....

gránit-park :-) kézzel-lábbal

KÖRPANORÁMA. BŐVEN.

Pár perc után az északi, lengyel horizont is kitárulkozott. Fent álltunk a Kriván csúcskeresztjénél, alig 4 és fél órával a Csorba-tavi rajtot követően. Röpke fél perc elegendő volt kis csapatunknak a csúcsfotó elkészítéséhez – ez kisebb fajta csoda, hisz egy-egy szép napon százak fordulnak meg odafent. A pulzus lassult, a meleg napsütésben lapos sziklákon sütkérezve fogyasztottuk el ebédünket és a jól megérdemelt csúcs-sört (meleg volt, ilyenkor a "Zember" mellőzi az egyébként tán kevésbé fapados csúcs-pálinkát).

pötty a mélyben: az Alsó Terianszko-tó

Eszembe jutott, hogy mi anno, diák korunkban mennyire tekintettük koca-turistának a "csúcs-sörösöket" (ezen társadalmi kategóriát egész sor attribútummal ruháztuk fel annak idején, a leghízelgőbb tán a "nem rezonál a természettel" örökbecsűnek hitt, de most marhaságnak tűnő tézis volt :-))... A szokásos geográfiai körséta sem maradhatott el a horizonton: nyugaton a Liptói-Tátra magaslatai (Rohács, Volovec, majd egyszer őket is :-), délen a tágas Vág-völgy az Alacsony-Tátrával, keleten szinte karnyújtásnyira a Szoliszkó-gerinc (melynek végén délcegen mered az égnek a Csorba-tavi síugrósánc - pár évtizede még Világkupa-futamokat is rendeztek itt) őrzőjeként az egyaránt 2400-as Furkota és Triumetál, mögöttük a Tengerszem-Róth Márton-Tátra csúcs gigászi hármasa (vállaik közül az egyébként függőleges Ganek-fal szerényen, mellőzött kisdiák módjára kandikált ki). A látóhatár "élesebb" perspektíváját pedig a Gerlachfalvi csúcs (legmagasabb az egész Kárpátokban, 2655 m) - Koncsiszta (alig "Negojnyi", 2535 m) kettős zárta le. A távolabbi csúcsokat (Lomnici-csúcs, Nagyszalóki-csúcs) csak a fantázia mutatta tisztán kivehetően.

"top of the hill"

elől a kamaszkor, hátul a Lomnici-csúcs feszít....

És akkor az észak, ugye: szinte lábunk alatt a mélységes Nefcer-völgy hűvös fenekén feketéllett az Alsó Terianszko-tó, mögötte a lagymatag dombvonulatnak ható Középső Hát komor tekintete mellett a jókora Szmrecsini-tó, mely már a lengyel határt jelentő hatalmas gerinc oldalában függött. Történelmi barátaink észak felé lejtő országát a Menguszfalvi-csúcs-Svinica 2000-2400 méteres vonulata zárta le, utóbbi környékén az égbe szökő, tűhegyes gránit tornyok pedig már a híres-hírhedt Sas-út (lengyelül Orla Perc) "kapuját" jelentették, mely minden Tátra-járó szíve csücske.

emberek

Mélyen alattunk, messze észak-nyugaton fehérlett a Zakopane határát oly délcegen strázsáló, a városból nézve roppant Giewont és Gáspár-csúcs (mindkettő közel 2000 m magas) sziklás tar "feje".... Rajtuk felejtve tekintetünk, világossá vált, hogy valódi magashegységben vagyunk épp. A kör-álomnak Zoli barátunk vetett véget, jelezve, hogy 14.30 lévén ideje lefelé indulnunk. A semmihez nem fogható kriváni körpanoráma azonban ott marad a retinán és az "ájfon" (fapados-fotós, ugye) memóriájában....

végtelen kilátások

HÁTTAL AZ ÁLOMNAK

Ereszkedés közben, szaporán váltakoztak az emeletek: a gleccservájta cirkuszvölgyek és gerincek világát havasi legelők majd kígyófenyő és a lucfenyő váltotta fel. Lefelé tudatosultak a délelőtt magunk mögött hagyott, legyőzött hatalmas hegyhát méretei. A lassan aláereszkedő bíbor alkonyban az ellenfény különösen sejtelmes köntösbe öltöztette nyugatról a Liptói-Tátra csúcsait. Bal felé a Szoliszkó-gerinc és a Pátria-Sátán kettőse még javában napfürdőzött. Alig két és fél órával indulásunk után, negyed 6-ra elcsigázottan érkeztünk a Furkota–patak közelében kialakított csorgóhoz.

Ugyanabból az otthagyott műanyag joghurtos pohárból csillapítottuk szomjunkat mint reggel, a rövid és élénk, jéghideg vizű mosdástól új erőre kaptunk. Tíz órányi fárasztó és lélekemelő menetelés után, túránk kiindulópontjához, a Csorba-tóhoz közeledve megfogalmaztunk azért mindenféle konzekvenciákat: kor, kamaszok, nevelés, ilyesmik. Lexikális tipusú előadásomat csúcsokról, tavakról, méterekről satöbbikről a fiam helyett (róla kiderült utóbb, hogy serkenő kamaszkora jeleként, észrevétlenül, kb. 100 lépésnyi távolságból követett...) a hátamnál lépkedő jámbor és kedves lengyel úriember hallgatta végig türelemmel. 



Csorba-tó, este: nem "fotosopp". Hátul a Róth Márton-csúcs, a Tátra-csúcs és a Koncsiszta

Gyönyörűszép, úgynevezett "alap-túra" ez, kell a Tátra megérzéséhez. Kitartást igényel, erőt, láb, szív és agy együttes jelenlétét. Emellett, bizony kitettebb helyeken (van bőven) elkelnek a karok,  mi több, nyári szikrázó napokon a napolaj, ami most lemaradt... A leírásokban megjelölt idők bizony jócskán relatívak: átlagos vagy annál talán valamivel gyengébb kondícióval, figyelembe véve a pihenőket is, 15-20 %-ot rá lehet, rá kell számolni. Sportos ifjak megfelelő fizikai és főleg mentális felkészültséggel (értsd: csak a jelzett úton haladva, kamaszos hőzöngés nélkül) nyugodt szívvel levonhatnak 10-20 %-ot. Mert ugye az emberfia kora előre haladtával gyakrabban áll meg csodálni, fotózni, szusszanni, verítéket törölni..... Ilyen ez :-) 




otthonos..... és finom volt az alkoholmentes Arany-Fácán! :-)

SZTRAPACSKA

Az augusztus 30-i csoda zárásaként pedig, késő este egy kiváló vacsora következett. Besztercebánya felső "végében" a Szent Kristóf fogadóban. Most hárman: Zalán fiam, Szántó Zoli újságíró barátom és jómagam..... Köszönöm, Ura(i)m!

ADALÉK

(Leg)bővebben, ITT: ez egy remek oldal, ajánom :-) "High-Tatras: Basics". Tudom, talán hibádzik egy magyar-szlovák helymeghatározó. Mivel a bejegyzés célja (így a végére összeállt...) a "dokumentáció" mellett a jótékony hangulatkeltés, a mégoly dallamos szlovák helynevek lajstromozásától itt eltekintek. A google segít.

Kerekes Gábor, 2015. szeptember.