MAGAS-TÁTRA SOROZAT: a Kapor-csúcs (2367 m)





uticélunk, leghátul...

KAPOR-CSÚCS. A HÁTTÉR.

Tavaly ilyenkor amikor a Menguszfalvi-völgy (Mengusovska Dolina) irdatlan "kőrengetegében" emelkedtünk egyre feljebb a hódarában, világossá vált: negyven fölött van úgy, a megszokottal gyarlómód ellentétben, hogy az ember alulöltözik és nem dacol az elemekkel: kis pálinka melege mellett megcsodálja a Nagy Hincó-tavat, majd a hópor födte, rejtőzködő bércek között visszatér a menedékház langymelegébe.....



Tavaly 1: a Menguszfalvi-völgy, nem megfelelően öltözött negyvenessel ;-)

Tavaly 2: a Nagy Hincó-tó "takaró alatt"

No, idén népesebb brigáddal eredtünk útnak, az időjárás is kegyes volt. Meg a természet is, hisz ez az Y alakú völgy, ágaiban a Tengerszem-csúccsal és a Kaporral, egyike a legszebbeknek a Tátrában. Utóbbi csúcs volt hát a cél. Nem hírhedt, mint a Kriván, nem robusztus mint a Nagyszalóki, nincs "geopolitikai dimenziója" mint a lengyel határt strázsáló Tengerszemnek, egy szepességi vagy magyar atyafi sem aggatta rá a "Felvidék legmagasabbja" titulust. Valamiért mégis megragadott, tán az oda vezető változatos és kimerítő út miatt. A Tátrában ugyanis félnapos túra nincs: csak nagyon rövid, (Tarajka körbe-körbe, Csorba-tó erre meg arra stb.) vagy egész napos. Reggeltől estig, jelen esetben 9-tól 19-ig. Csorba-tótól Csorba-tóig. Fától fáig...

Külön köszönet a túratársaknak: Kerekes Zalán, munkatársból és főnökböl avanzsált jó barátom Romhányi Péter és kedvese Sallai Orsolya, Rajka Bisztray Panna, Katona Csilla még az egyetemről,  Abrán József (Kotyi), lányaik Abrán Hanga ás Abrán Csenge, Szabó Vica (ő is az egyetemről, egy másikról), Rajka Eszter, Rajka László, Rajka István, Balogh Tamás és neje Éva meg nagyfiúk, Dani.

PENZION ZÁVADA

Ivana asszony (még) fiatalabb korában sportolhatott, testalkatából és munkabírásából ítélve. Idomai alapján talán sífutó vagy sílövő lehetett, emberfia meglett korban ugye ezeket észreveszi, egyszer majd két csoda-vacsora és csoda-sör között megkérdezzük. Édesanyja, a Névtelen Néni a konyháról szintén szerény és dolgos hölgy. Együtt viszik Alsó-Erdőfalván azt a panziót, ahol immár harmadik alkalommal megszálltunk. A „páros” főztje kiadós, házias, még a fél adag vacsorából is megmaradt jónéhány csirkecomb (nem minden gyermek és gyermeteg szereti a bőrét, na) és pár marék petrezselymes krumpli. A desszertnek szervírozott almás-túrós táskából bezzeg egy morzsányi sem.

Nem Hilton Hotel ez, de minden megvan benne ami kell, tiszta és olcsó. Mi több, lelke meg wifije is van. Sőt, hatalmas üzenőfala az előtérben, menetrendekkel, több generációnyi Tátra-térképpel, fotókkal, könyvekkel. Örömmel állapíthattuk meg, hogy –bár a látszat mást mutat- létezik férfi-társadalom is a házban, igaz gondosan elrejtőzve a PRIVÁT táblás, szépen megmunkált lambériás faajtó mögött. A líra kedvelőinek részletek ITT.



Erdőfalvi hajnal (nem, ez nem női név ;-)):
Koncsiszta, Gerlachfalvi-csúcs, Nagyszalóki-csúcs (balról jobbra)

Az csak pirkadatkor derült ki, hogy lenyűgöző panorámája is van. Minden látszik észak felé, ami „számít”: a Késmárki-csúcstól a Gerlach ormáig sorjáznak a merész bércek (Lomnici-csúcs, Jégvölgyi-csúcs, Markazit-torony, Közép-Orom, Nagyszalóki-csúcs). Keleten pedig a Bélai-Tátra hajnali bíbor-fehérbe öltöztetett mészkő vonulatai. Csodálatos.



CSORBA-TÓ: ELSŐ LÉPÉSEK



a Csorba-tó, reggel

Alig 9 óra volt, amikor -kifizetve előre a megszokott parkoló megszokott örzőjét- a társaság már útra készen állt. Súly a zsákokban egyenletesen elosztva, hevederek megigazítva, utolsó rutin-kérdések (pénz, iratok, telefon, esőköpeny, víz, édesség stb) megválaszolva. Pár percnyi séta után élénk-sárga jelzőoszlop szabta ki az irányt: Kapor-csúcs (Korpovsky-stit) 4 óra, piros majd kék jelzésen...




kicsik, és még kisebbek a rajtvonalon

A Felső túraút (Magisztrálé) hamar elnyelte a társaságot, a közeli Trigán oldalában. Egyenletesen emelkedett egy darabig a jól kiépített ösvény, alig 20 perc után feltárult előttünk a hatalmas Menguszfalvi-völgy, melyet naponta százak taposnak, és szemben a zord Omladék-völgy, melybe csak hegymászók merészkedhetnek be, kísérettel. Erőss Zsolt székelyföldi hegymászó, ki ma a világ harmadik legmagasabb hegye, a Kangcsenjanga csúcsa alatt alussza örök, jéggé dermedt álmát, nagyon szerette és gyakran látogatta ezt a vidéket. Azokon a majdnem fatális téli napokon is, 2009-10 fordulóján. De erről máskor talán bővebben....

SHERPA

A jelenbe visszarándulván már csak pár lépés választott el a Poprádi-tó melletti elágazástól, ahol az ösvény mellett kisebb áru-lerakat van: kartonlapra vésett felirat kéri a turistát egy-egy tárgy, élelmiszer, darab fa stb. elszállítására, a Hunfaly-hágó alatti menedékházig (útban a Tengerszem-csúcs felé, a Békás-tavi völgy felső katlanában, 2250 m magasan). Kéri? Inkább felajánlja a lehetőséget, hogy ki-ki képessége és ereje szerint vállaljon részt a jóból. A szép gesztus jutalma az elismerés mellett egy csésze forró tea, amely megérkezéskor, amikor a hát izmai ellazulnak a tehertől megszabadulván, többszörösét éri anyagi értékének (0,8-1,2 euro). És igen: különbözetfizetéssel sörre vagy egyébre cserélhető ;-)

A Tátra hegyi házainak az ellátását jórészt emberi erővel oldják meg. A Déli-Kárpátokban e célra használt és ott a tájképhez tartozó lovak, szamarak innen hiányoznak. A teherhordók a menedékházaknál szolgálatot teljesítők, vagy lelkes önkéntesek. Speciális, e célra kialakított fából eszkabált hordozókeretre kötözik fel a cuccot és már indulnak is lassú, egyenletes léptekkel fel a messzi magasba. Kényelmes felszerelés egyébként, egy másik út alkalmával kipróbáltuk, igaz, lefelé: egy üres söröshordó és olyan 10 kilónyi szemét is bizony megdolgoztatott.




emlék a Poprádi-tónál: a tátrai ember :-)

No, ezen kitűnő fiatalok hátán nem ritka a (teli) söröshordó, 24 tekercs toalettpapír és mondjuk 60 tojás kombináció. Télen-nyáron. A tátrai serpák számára évente többször -igen komoly presztízzsel és elismeréssel bíró- Sherpa Rally-nak keresztelt versenyt is rendeznek (hölgyeknek is). Ja, és ezek a fiúk (lányok) a rájuk rótt távot sokszor a térképeken feltüntetett szintidőn belül teljesítik.

A rekord például a Tarajka-Téry ház távon (610 m szintkülönbség, jelzett úton 2 - 2 és fél óra) 151 kg, de a (röviden) Hunfalvy-menedékhézat immár bő 30 éve gondozó és idén visszavonuló, rendkívül rokonszenves Viktor Beranek, több évtizedes tátrai pályafutása során is összesen sokszáz tonnányi árut vitt fel saját hátán.


GLECCSERVÁJTA VÖLGY
Kis pihenő, pár gondolat és 30 percnyi szép fenyves után érkeztünk meg a Békás-patak elágazáshoz. A turisták zöme itt jobbra kanyarodott, hogy a Menguszfalvi-völgy oldalán keresztől a Békás-tavi völgybe érbe a jobbra, fölöttünk emelkedő Tengerszem-csúcsot vegye célba. Mi maradtunk a főcsapáson, és a közeli zuhatagos patakparton készült fotó után folytattuk utunkat felfelé. Kiadós emelkedő kövekezett, több gleccservájta lépcsőn keresztül értük el kb. 1800 méter magasan az erdőhatárt. Szikrázó napfényben fürödtek körben a hegyek: balra az éles ormú Sátán, jobbra a Békás-tavi völgyet félkör alakban őrző Menguszfalvi-csúcsok, a Tengerszem-csúcs, melynek oldalában több kilométerről is látszottak a hangyamód nyüzsgő turisták. Akár egy zsúfolt metróállomáson.... Hátunk mögött, a Tátra-csúcs és a Róth Márton csúcs is figyelte mozgásunk.



a Menguszfalvi-völgy, az Oszterváról, lent a Poprádi-tó,
hátul a Kapor-csúcs (Jerzy Opiola felvétele)

Valódi domborzat-alaktani ("magyarul": geomorfológia) terepasztallá szelidült a táj, amikor megérkeztünk a Nagy Hincó-tó alatti gleccserküszöb lábához. Kis fantáziálással elképzeltük, hogy pár tízezer éve roppant jégárak csiszolták és szabdalták itt a sziklát és hordták magukkal lefelé lassú és romboló méltósággal annak darabjait, szép, tágas, U alakú völgyet hagyva maguk után, melyet aztán birtokába vett a természet. A kemény gránit fizikai felaprózódása során keletkező törmelék hatalmas törmeléklejtőket alkotott: a nagyobb kövek sokszor a völgy aljáig gurultak, mig a kisebbek a magasban maradtak, nem ritkán a szaporodó kígyófenyő-rengeteg által "rögzítve". Szép táj, szép téma, szép lecke: profilba vágó egyetemeken többszáz oldalnyi "szakmai leírás" bemagolását lehetne mellőzni egy ilyen kiruccanással...





akkor egy kis tudomány: törmeléklejtő :-)




látod?

Pár darab csoki elfogyasztása után elénk tárult a Nagy Hincó-tó hatalmas cirkuszvölgye, benne a bő 20 hektáros és 50 méter mély tóval, mely a legnagyobb a hegy szlovákiai oldalán. Összehasonlításképpen rövid fejszámolást végeztünk a gyerekekkel (illetve -lássuk be- inkább mi, nagyok....): ez bizony összesen 30 (harminc) szabvány méretű (100*68 m) focipálya területe együt.... A Retyezát ékköve, a tisztelt és szeretett Bukura-tó alig 9 hektáros.

 


főnökből jóbarát

Hosszabb pihenő következett itt: előkerültek a csomagok mélyéből a gondosan rejtegetett, erőt adó finomságok. A velünk levő kamaszok (8 lány és fiú, 11-18 év között) birtokba vették a tó partját: kattantak a fényképezőgépek, készültek a szelfik (ugye....), a kristálytiszta erős levegő felpörgette a fáradó szervezetet.

szárnyalás és elmélyülés (a technika segítségével, természetesen)

 
Lábra kaptak rögtönzött viccek is (szerk. megj., bár némiképp ellentmond ennek a személyes érintettség: jókora sületlenségek, de ezeken mindíg olyan jól esik -mondjuk ki- röhögni, főleg régi kedves ismerősökkel), mit ad Isten, ezen a negyvenesek derültek inkább: "Melyik a legönzőbb halfaj? Hát... a selfish....".

ELLENFÉNY ÉS CSÚCSPANORÁMA

A Nagy Hincó-tó katlanából fokozatosan emelkedett az ösvény, mígnem alig 100 méterrel a Kapor-nyereg alatt gerendákból kirakott valódi sétánnyá szelídült a meredély és csak lépkedtünk egyre feljebb, szemben a Sátán tűivel. Nem tudtam másra gondolni, csak a Led Zeppelin "mennybe vezető" ÖRÖKBECSŰJÉRE....




Nagy-és Kis Hincó-tó ellenfényben. De hová vezetnek a létrák?

Jó magasan járt már a nap, amikor alig 45 perccel a pihenő után végre elértük a Kapor-nyeregben a vízválasztót: mögöttünk a hatalmas és ágas-bogas Menguszfalvi-völgy, előttünk, nyugat felé pedig a mély, és nyílegyenesen lefutó Korpova-völgy, mely aztán pár kilométer után megkerüli a Kriván roppant tömbjét (mi mást tehetne vele, ugye....), majd hirtelen délnek fordulva határt képez a Magas-Tátra és a Liptói-Tátra között és dolga végeztével befut a Tátra lábánál idáig már jókora folyóvá duzzadó Vág-ba.

a Kapor-nyereg: mindenfelé :-)

kamaszos természetesség, idősödő lazaság

Kapor-nyereg: a Csapat, majdnem teljes...
Balról jobbra, hátsó sor: Orsi, Peti, Dani, Tamás, Zalán. Első sor: Csenge, Csilla, Laci, Kotyi, Vica, Golyó. A többieket rabul ejtette a természet vagy a fotográfia.

A nyeregből a csúcs felé gyakorlatilag mindenhol kitaposott ösvény van. Turisták ezrei taposnak itt utat magunkak évek óta a gránittömbök között. Bizony kapkodni kellett a levegőt, lépésbiztonság is jól jött, de nincsenek rögzített kábelek. A nyereg-béli fényképezkedés után bő fél órával kitágult a látóhatár: több tucat természetszeretővel együtt fent álltunk a Kapor (Koprovsky-stit) 2367 méteres csúcsán (vagy annak közvetlen közelében).



fészekalja, nagy vörös ökörrel - alattunk a Korpova-völgy

Kiadós ebéd következett, szélvédett hasadékokban, a langyos napon. Sok mosollyal, kacagással. Mint régen. A magunk mögött hagyott, koncentrációt igénylő kilométerek óvatossá tették a csapat több tagját, a csúcs-sör sem csúszott. Annyira. Hisz ugye, gondolom, lefelé is szükség van az éles elmére.



a csúcs: a kép NEM túloz! :-)

Páran társaink közül hamarabb elindultak lefelé. Ahogy a tömeg ritkulni kezdett, egy-egy röpke csúcsfotó erejéig körbenézhettünk: balra távolabb a kereken 2300 m magas Svinica, előttünk szinte karnyújtásnyira a Csubrina-Menguszfalvi-csúcs és társai hatalmas fala, melyen egy mély átkelő van: a jelzett úton csak Lengyelhonból megközelíthető Vadorzó-hágó. Ez a fal takarja egyik jövő évi nagy túránk sarokpontjait: a Lengyel-Tátra tavait, ormait. Fokozódó izgalommal gondolunk 2016-os tátrai átkelésünk kihívásaira: a Gáspár-csúcsra, a Lengyel Öt Tó-völgyére, a Halas-tóra és a Tengerszemre, a Zawrat-ra, ahonnan benézhetünk a Sas-útra és nem utolsó sorban a Tengerszem-csúcs láncokkal szegélyzett meredek északi falára. Ilyen ez: jövőbe néző nosztalgia.....



"lengyel" poszterfal

Kelet felé kissé távolabb a már jól ismert Tengerszem (2499 m)-Róth Márton (2520 m)-Tátra-csúcs (2560 m) hármas, a félelmetes északi fallal a Jávor-völgybe zúduló Ganek, odébb a rekorder Gerlachfalvi-csúcs (2655 m) majd távol, a "keleti nagyok": a lomha Nagyszalóki-csúcs (2462 m), vele szoros összefüggésben a csipkézett gerincű Bibircs (2376 m), a Vörös Tavi-csúcs, majd egészen távol a 2600 méteres vagy magasabb Lomnici-csúcs, Fecske-torony, Jégvölgyi-csúcs, Markazit-torony. Ők övezik a Magas-Tátra legvadabb részét, a Tarpataki-völgyeket. Ott is jártunk. Remek és elszánt csapat volt, (Dócijék, Erzsi és Áron, meg Zalán fiam) kitűnő a sör a nagy nevű és gyönyörű Téry-házban amelynek névadója, Téry Ödön a Tátra szerelmese, túramozgalom-szervező, Selmecbányán dolgozó orvos a bánsági Óbébán született 1856-ban (ma Temes megye, Románia) és akinek emlékét a Magas-Tátra több földrajzi neve, szülőfalujában pedig szobor őrzi :-)). Majd megírjuk, felejthetetlen volt.....



Vica, Orsi, Panna: csúcs-elegancia a Kapor 2367 méteres "fején"



Jócskán délután volt már, amikor a nyugati horizonton befejeztük körsétánkat: a Triumetál és a Kriván merészen hasította az égboltot az ellenfényben, észak-nyugaton pedig a Lengyel-Tátra innen selymesnek és finom vonalúnak tűnő gerincei kísérték az érdeklődő tekintetet. 

délutáni integető: a Kriván, jobbra, hátul

ESTE

Lefelé ereszkedve szaporzátuk lépteinket, a már régi ismerősként újból ránk köszönő Nagy Hincó-tóhoz érve utolértük társainkat. A hatalmas katlan most, 3 óra elteltével egészen más, de hasonlóan gyönyörű arcát mutatta: a lebukó nap sugarai hátulról pásztázták a szürkületbe forduló Sátán élét, a szemközti oldal viszony fényárban úszott. A lassan terjeszkedő árnyék aztán utolért amikor a napkorong eltűnt a Kapor-nyereg mögött.



strand 2000 méteren: a Nagy Hincó-tó (jön az árnyék :-))



Fáradtságot, izületeket igénybe vevő ereszkedő volt (városi embernek, 40 fölött már nincs olyan emelkedő, lejtő, dőlésszög vagy terep amelybe ne sajdulna bele valamije :-) ha nem más, a lelke amikor maga mögött hagyva azokat máris visszavágyik....), a kisebb gyerekek is hősiesen, a friss élmény örömével felvértezve lépkedtek lefelé a lassan mindent körülölelő erdőben.



kis víz, nagy esti csoda: tükrök :-)



MEMENTO: LELKEK A MAGASBAN

Ha van idő a kimerítő nap után, érdemes sétálni egyet (fél óra) a Poprádi-tó mellett 1940-ben létesített Tátra-emlékhelyen, a Szimbolikus Temetőben (Symbolicky Cintorin), amely a Magas-Tátrában és a világ más hegységeiben ál­dozatul esett hegymászóknak, turistáknak, valamint a Tátra nevezetes személyiségeinek állít emléket, egy gyönyörű cirbolya-erdőben. Felemelő és megnyugtató egyszerre.

a Simbolikus Temető

Wanda Rutkiewicz híres (Litvániában született) lengyel hegymászó, első európai nőként mászta meg a Mount Everest-et és ő volt a hírhedt K2 (8611 m) első női megmászója, 1986-ban. A Kangcsenjangán (8595 m) tűnt el 1992-ben, 49 éves korában.

A szintén lengyel (gorál családból származó) Jerzy Kukuczka a világhírű Reinhold Messner  (déli-tiroli alpinista, elsőként jutott fel oxigénpalack nélkül a Mount Everest-re, 1978-ban) után másodikként mászta meg mind 14 nyolcezrest. Teljesítménye értékét növeli, hogy ehhez mindössze 9 évre volt szüksége (1985-ben és 1986-ban 3-3 nyolcezresre ért fel, utóbbi évben megmászta a K2-t, a Kangcsenjangát és a Nanga Parbat-ot (8126 m))! 1989-ben alig 41 évesen a Lhotse (8411 m) addig bevehetetlennek hitt déli falán lelte halálát (a Katmandu-ban vásárolt használt (!) hegymászókötél nem bírta a terhelést, elszakadt). 

Piotr Morawski tragikusan fiatalon, 32 évesen zuhant gleccserhasadékba 5500 méter magasan, egy nemzetközi Dhaulagiri-expedíció során (8167 m), Nepálban. Előtte 6 nyolcezresen járt, 2005 januári (téli) Shisha Pangma-mászása (8027 m) premiernek számít.

A mellékelt felvételen látható légcsavar egy második világháborús szerencsétlenség szomorú emléke. 1944 október 9-én a Garamszécsre (Sliac, milyen gyönyörű magyar neve van, Istenem) tartó katonai repülő, fedélzetén 16 katonával és 6 tagú legénységgel a rossz idő miatt a Hátsó Gerlechfalvi-csúcsnak ütközött. A tragédiát senki sem élte túl.


WELCOME BACK

A Poprádi-tavat elhagyva lábaink automatikusan tették a dolgukat, az agy le-lemaradt tőlük. A szürkületben a Pátria Hotel és a síugrósánc lassan előbukkanó komor sziluettje jelezte a Csorba-tó közeledtét. Bizony korom sötét volt már mire autóinkhoz értünk. A parkoló nagyrészt üres volt, a sportosabbja már elutazott. Mi pedig, immár "számszakilag" is összegeztük a napot: 10 óra, 16 remek túratárs (8 gyerek), mindenki épen és egészségesen, kb 18 km (tudom, van aki szereti ezt a mutatót), bő 1000 m szintkülönbség fel, majd le. És valami megfoghatatlan és nehezen számszerűsíthető, de idővel kőkeménnyé szilárduló "plussz" a lelkekben... 




régi barátunk, a Csorba-tó, megfelelő "őrséggel", este

ESTI "SLOVNAFT"

Északi szomszédunk nemzeti olajtársaságának (a tulajdonosi struktúrát most ne elemezzük...) takaros és jól felszerelt töltőállomása Tátracsorba (Strba) határában az autópályán, (társaihoz hasonlóan) rikító sárga-feketében pompázik. A hazafelé tartó megfáradt magyar utas itt feltöltheti fogyatkozó készleteit, mielőtt a négy és fél órás autóútnak nekivág. Van minden: étel, édesség, kávé, sör olcsón (ajándékba persze), hideg- és melegvíz patyolattiszta mosdóban. A teraszra kilépő utas elé táruló látvány pedig örökre elkísér és vissza-visszahív. Most sem lesz másként, hisz vannak helyek, érzések, vidékek melyektől az ember fia-lánya soha nem fordul el.




ez látszik a Tátracsorba-i pihenőtől, az autópályáról :-) (fotó: www.travelguide.sk)

Jó utat, barátaim!

:-)

PS: Tudom, talán hibádzik egy magyar-szlovák helymeghatározó. Mivel a bejegyzés célja (így a végére összeállt...) a "dokumentáció" mellett a jótékony hangulatkeltés, a mégoly dallamos szlovák helynevek lajstromozásától itt eltekintek. A google segít.





A képeket Szabó Éva-Erzsébet, Rajka-Bisztray Panna és jómagam készítette.

Kerekes Gábor, 2015. október