MAGAS-TÁTRA SOROZAT: a Nagyszalóki-csúcs (2452 m)

A hegytömb, nyugatról (fotó: www.magas-tatra.info)

Erre a csúcsra mondják: nem különösebben technikás, csak menni kell kitartóan, elég meredeken felfelé bő négy órát és megvan. Ez igaz. Mégis különös varázsa van: úgy hozzáférhető, hogy bizony keményen meg kell dolgozni érte… Közben páratlan látvány nyújt, központi elhelyezkedése miatt.



A Nagyszalóki-csúcs és előtte a Király-orr: az út ott visz a gerincen.... (fotó: Somodin)

ÚTI CÉL

Nagy Árpád sok remek Tátra-kalauz szerzője a következőképpen ír róla: „A Tátrafüred (Smokovec) fölé magasodó Nagyszalóki-csúcs (Slavkovsky stit) óriási hegytömege a főgerincből a Kis-Viszokánál (Vychodna Vysoka, 2429 m) keleti irányban elágazó hat km hosszú oldalgerinc utolsó orma. Ennek a gerincnek a végső kiemelkedése a Tarajka (Hrebienok, 1294 m). A terjedelmes kilátócsúcsot 1664. július 16-án id. Buchholtz György (szerk. megj.: evangélikus lelkész) mászta meg először barátaival. A csúcs első téli meghódítása is elég korán bekövetkezett, hiszen Blásy Ede (vadász, hegymászó, kereskedő Felkáról –Velka, ma Poprád része) már 1873, január 15-én megmászta, Gellhof Jakab vezetése mellett”.

Az utolsó egy óra a csúcs előtt: itt nagyon kellett vigyázni

Sokáig a Magas-Tátra (Vysoke Tatry) legmagasabb csúcsának hitték, sőt egyes kutatók szerint a csúcs egy 1662-ben bekövetkezett földrengés következtében lett kb 200 méterrel alacsonyabb – való igaz, messziről olyan mintha hiányozna a csúcs teteje. Nevezett kutatók a hegyoldalban felgyűlt hatalmas mennyiségű kőtörmeléket is innen eredeztették. Mivel a földrengést korabeli feljegyzések nem említik, és az elvégzett geomorfológiai mérések nem támasszák alá az elméletet, így az inkább legendának nevezhető.

HAJNALI METSZET

Azon a négy évvel ezelőtti hajnalon amikor a busz befordult a Blaha Lujza téri parkolóba, éppen nemzetünk nagy ünnepe és szerzőtársam születésnapja volt (ha jól emlékszem 36-ik ;-)). Időben kiértünk a találkahelyre, néztük ahogy ébred a város, jönnek a turisták. Volt köztük rendkívül szálkás, sportos, komoly bakancsban, asszonya (mi egyebet tudván tenni) melléje hasonult, neki is komoly bakancsa volt -  csak élénk rózsaszínre festett körmei mutatták, hogy bizony szunnyad még rebellió a hasonulásban (később kiderült, elég hamar, hogy a kalapot ő hordja…). Voltak tornacipős örökzöld lányok, kicsit pocakos és már érkezéskor nagyon vidám urak, ambiciózus egyedülálló pótcselekvők, szájbarágós stílusúnak ható precíz középkorú párok (akik minden bizonnyal évekkel ezelőtt leszervezték már a cégnél ezt a kiruccanást, nehogy megálljon nélkülük odabent az élet) sőt akadt igazi remete is: szikár, szakállas, hatvanöt körüli, mondanom sem kell talpig khaki-színű szerelésben: térdnadrág alul csontból faragott gombbal, okkersárga térdzokni, régi bőrbakancs. Mélyen ülő fekete szemei fényesen csillogtak a tér kandeláberei alatt, míg viseltes túrabotjára támaszkodva várta a buszt. Egyszerű minimál bot volt, hiányoztak róla a megszokott csillogó jelvények és dekorációk. Egyszer megláthatta, letörte, levágta majd beleszeretett. Nem tegnap történt. Na, ő tüntetően volt remete, fiatalabb korában valószínüleg medve is lehetett, mire élete alkonyára (talán bezárkózva) remeteségre szánta el magát. Hátul ült egymaga a sarokban és hosszasan vizsgálgatott egy régi-régi túrakalauzt. Gyerek mindössze régi útitársam, Zalán fiam, alig több mint 11 évesen. Sokfélék verődtünk hát össze, a Tátra, a hegyek iránti vonzalom volt csak közös. Ezért vagy azért. Régről vagy eztán. Csapatépítésből vagy lélekből. Újdonság volt, életem első szervezett (egynapos) gyalogtúrája, köszönet érte www.utazom.com

Indulásra jó meleg lett a buszon, rövid névsorolvasás után a népek folytatták az álmodozást.

A kőtenger és a vágott csúcs dél felől

ÉBREDÉS

Vác-Katalinpuszta tájékán felrázták a kanyarok a társaságot. Pont akkor pirkadt a Börzsöny, nyirkos ködfátyol ülte meg a Csoványost, mindössze a kilátó látszott ki a felhőtengerből. "Bizony a köd fölött komoly rétegfelhők is vannak, ma nem látunk napot" – mocorgott hátul a sarokban a remete, miközben a brigád kihasználva a magyar mobiljel utolsó rúgásait, percenként pötyögve haza a szeretteknek, hogy rendben minden. Parassapuszta határátkelőnél megállt a busz, felszállt rá egy snájdig, jó negyvenes, sportos, piros túrakabátos úr, mondták ő fog majd minket kalauzolni ma. Szerényen köszöntötte a társaságot, majd átrobogtunk az Ipoly hídján és további másfél óra bóbiskolás után rövid szünetet tartottunk Besztercebánya előtt, régi ismert OMV-kútunknál. Itt megkezdőtött a nap: az emberek megélénkültek. Hol? Mi? Mennyi? Hány óra? Elhoztad? Nálad van? Próbálták a cserecuccot, leltárt készítettek az otthon hagyott csecsebecsékről.

Rengeteg-Börzsöny. Szeretjük.

Már közel fél 10 volt, amikor megérkeztünk Ótátrafüred (Stary Smokovec) nagy buszparkolójába, majd onnan katonás rendben, immár menetfelszerelésben felkaptattunk a Tarajkára közlekedő sikló („magyarul“ Hrebienok illetve lanovka) állomásához. Lehet persze gyalog is menni, de csoportot nem hagyunk ott, meg aztán felesleges az évekkel ezelőtti vihar által letarolt fenyvesek "romjai" között 300 méter szintet gyalogolva jóelőre elfáradni. Optimistán megvettük hát az oda-vissza jegyet, bár nem volt biztos, hogy az utolsó 18.30-as lefele induló járatot elérjük…. Na akkor jött volna az esti séta a sötét rengeteg nyirkos helyén.

RETRO

Jártam már ezen a hegyen, annakelőtte bő (további) négy évvel, május elsején amikor még 1400 fölött összefüggő hó volt. Akkor Csilláékkal a közeli Zamkovszky-házban (Zamkovskeho chata) aludtunk, az én lelkem is más utakat járt. Szép, oda vissza tíz órás túra volt, végig ködben és szemerkélő esőben. Lefelé csak saját nyomaink alapján tudtunk tájékozódni a magasabb helyeken, ahol már nem vezet a törpefenyő. A csúcsot csak a rajta levő keresztről ismertük fel. Szóval az egy ilyen túra volt, hatalmas nagy sörözős-beszélgetős este követte a házban, hajnal felé elég jelentős mértékű lengyel-magyar összeborulással. Megvolt a helye, a szerepe. Mint ennek.

Tátrai kezdet: Téry-ház, 2009

Tátrai kezdet: készülünk, 2009

Tátrai kezdet: Békás-tavi völgy, kisfiú, nagyobb lány, a papa Tivadar Csabi fotója, 2009

Tátrai kezdet: havas július a Hunfaly-hágó (Sedlo Vaha) alatt, 2009

FEL, FEL

Tarajkáról (1294 m) a nagy túraút, a Magisztrále piros sáv jelzését követve indultunk el nyugatnak, a Sziléziai-ház (Sliezsky dom) felé (ez a kiindulópontja a Kis-Viszoka túráknak), majd pár perc után áttértünk jobbra a kék sávra és kezdetét vette testet-lelket-szellemet próbáló közel négy órás zarándoklatunk a csúcs felé, tejfehér ködben….. Az 1550 méteres Miksa-magaslat korlátokkal ellátott kilátójánál (Maximilanka, Slavkovska vychladka – itt régen Weisz Miksa hunfalvai zsidó jogász, túraszervező tiszteletére obeliszk állt, a második világháborúban semmisült meg) rövid pihenőt tartottunk és kihasználva a pár pillantra felszálló ködöt, elhelyeztük magunkat térben. Mögöttünk Tarajka, lent „Tátraváros“ (micsoda mesterkélt helynév, csak az EU-s fejlesztési források könnyebb lehívása érdekében társultak ezalatt a márkanév alatt a tátraalji települések Tátracsorbától (Tatranska Strba), Széplakon (Tatranska Polianka) és Tátrafüreden (Stary és Novy Smokovec) át Lomnicig (Tatranska Lomnica)), a Vág völgyében pedig az autópálya. Poprád, hátul az Alacsony-Tátra (Nizke Tatry) a Király-heggyel (Kralova hola) és a Gyömbérrel (Dumbier), távolabb Liptó megye. Jobbról a roppant Nagy-Tarpataki völgy (Velka Studena dolina), fejében a Rabló-házzal (Zbojnicka chata), jobbkéz felé pedig a hatalmas törmeléklejtő borította hegyoldal, odalent a bájos Szénaboglya (Senna kopa, 1848 m) strázsálta apró Szalóki-tavak (Slavkovske plese). A helyén volt minden.



Plafon, alakulóban

Miksa, a pihentető

Ott: hátul jobbra a Lomnici-csúcs

Kevés édesség és folyadékpótlás után egyenletesen fogytak a kilométerek, a mindent beborító kígyófenyő rengetegben kanyargott az ég felé az út. Egy idő után aztán elfogyott a kígyófenyő, a levegő is ritkult. Kiértünk a Szalóki-gerincre (Strbavy hreben), megjelentek az első friss havazás nyomai és feltámadt a szél. Ennek örültünk, mert ugye hátha a fellegek odébbállnak, viszont kétezer felé komolyan megnehezítette a haladást: bizonytalanok lettek a lépések, a túrabotokat meg mintha ki akarta volna szakítani emberfia kezéből. Ilyenek a magas hegyek – állapítottuk meg fiammal, majd tovább botorkáltunk felfelé a mindenfelé süvítő párában.

Kilátások 1

Kilátások 2

PANORÁMÁK

A 2271 méter magas Király-orr (Slavkovsky nos, állítólag zergevadászat közben feljutott ide Hunyadi Mátyás is, innen a Király-orr elnevezés) után tágulni kezdett a horizont, a köd varázsütésre fellibbent és lelkünket csoda-melegség töltötte el. Egymás után bújtak elő a környék csúcsai, a tegnapi vékony hótakaró szikrázott a sziklákon. Jobbra a Középső-gerinc (Postredny hreben) a Közép-orommal (Postredny hrot, 2441 m), hátrébb a Lomnici-torony (Lomnicka veza, 2202 m), majd a Lomnici-csúcs (Lomnicki stit, 2632 m) mely mögül évezredes szokása szerint kikandikált a Késmárki-csúcs (Kezmarsky stit, 2558 m), és lezárván a gigászi Tarpataki-völgyek világát előbukkant a Fecske-torony (Pysny stit, 2623 m) és a Téry-csúcs (Maly Pysny stit, 2592 m).  Tudjuk, Téry Ödön a Bánságból, majd Selmecbányáról. Istenem de gyönyörűek hátrahagyott helyneveink!

Lábunk alatt sárgán ragyogott  a hatalmas gránitmező amely több tíz kilométerről is felismerhetővé teszi a csúcsot. Keletről jött a fény, balkéz felől csak később mosolygott ránk a Gerlachfalvi-csúcs (Gerlachovsky stit, 2655 m, a legmagasabb) és a Koncsiszta (Koncista, 2535 m), előttünk pedig a fodros fejű Bibircs (Bradavica, 2476 m) és hátul a Lengyel-nyereg (Polsky hreben) fölé tornyosuló Kis-Viszoka (2429 m). Ezek közül turistaúton csak a Lomnici-torony és a Kis-Viszoka érhető el. A többiek csak vezetővel és felszereléssel. Jó tudni. A geográfia óra hamarosan kiteljesedett, amint megpillantottuk a csúcskeresztet. Röpke 4 órával indulásunk után fent álltunk a sokáig legmagasabbnak hitt hatalmas, behemót Nagyszalóki-csúcson (2452 m).

Vörös ökör: lehetne étterem is :-)

Balra hátul a Gerlachfalvi, előttünk a kesze-kusza Bibircs

Jól van papa.....

A csúcs: szövetség?

BRAVÚR

Említettük az elején, mindenféle turista gyűlt itt össze. Negyven fős csapatunkból hatan már a legelején visszafordultak, de a maradék 34 elszánt ember négy óra mászás után mindössze 5-10 percen belül ért fel a csúcsra Nagy Árpád barátom (igen, ő aki Parassapusztán felszállt és szerényen köszöntött) és kollégái vezetése mellett. Azt gondolom, elsőrangú szakmai teljesítmény volt részükről. Senki nem dőlt ki, nem rohant, nem jajveszékelt, Mentünk rendben, férfias csendben, a meredekebb szakaszokon az asszonyok is. Külön dícséret és osztatlan elismerés illeti a csapat egyetlen gyermek tagját….

Vezetőnk. Nagy V-vel.

 ALKONY

Fél óra fotózás és falatozás után a metsző hideg emlékeztetett a “lanovka” rideg-merev menetrendjére, lassan szedelőzködtünk. Lefelé ereszkedve beszélgettünk, minden lépésre gondosan ügyelve a köves terepen fotózgattunk, éreztük hogy élünk. Döbbenten nyugtáztuk, hogy bizony micsoda komoly kaptató volt ez.... Az izomláz és a fáradtság előjelei lassan mutatkozni kezdtek, pár villanás után estére bezárult a köd is és még az alkony érkezése előtt megérkeztünk időben a siklóhoz. A parkolóban jól esett bevackolni magunkat a fűtött busz jó meleg kuckójába. A helyi büfében vásárolt két sör és pár szál helyi fonott füstölt sajt (korbácska, jól ismerjük) előbb a jó hangulatról majd az édes korai álomról is gondoskodott.

A formák még tartják magukat

Esti vörös fényár: a Lomnici-csúcs

KEREK

Vezetőink apró ajándékkal kedveskedtek a résztvevőknek (na ez a fél mondat elmenne bármelyik nyugdíjas túrakör beszámolójába….), külön kiemelve Zalán kitartását, mentális érettségét (nehéz és egyhangúnak tűnő túra volt, néhol nagyon rossz időben). Ott érintett meg azt hiszem életemben először élesen a fiam férfivá válásának perspektívája. Még a pubertás és további gyönyörű túrák előtt. Igen, azokról is írok majd. Sajátos elegyet alkotva a mindenkori jelennel, előkerülnek az emlékek, sokkal élesebben mint ahogy annak idején rögzítettem őket.

Apres-ski

Jutalom: rádolgoztunk....

LÉNYEG

Utókornak, bár ezt írják a könyvek

Túra: Tarajka – Nagyszalóki-csúcs – Tarajka
Időpont: 2013. október 23.
Táv: 12 km oda-vissza
Idő: 4 óra felfelé, 2 óra 45 perc lefelé
Jelzés: piros majd kék sáv
Szintkülönbség: 1158 m (igencsak emberes)

INFO

Nagy Áprád: 250 tátrai túra
Nagy Árpád: Magas-Tátra túrakalauz
www.magas-tatra.info
www.wikipedia.org

Szeretettel,

AD (Golyó, vagy mi)

UI A földrajzi neveket szlovákul is feltüntettem, mindenhol egyszer, a szövegben való első előfordulás alkalmával.